Te, ki a világban csak egy kis porszem vagy,
De olyan mint én, ….talán bajban vagy…
Fáj valami, vagy a lelked elveszett
Ebben a káoszban, mit életnek neveznek.
Tán szomorúság kínoz, és csak pereg le könnyed
Tán éhezel s fázol, és szebb napok nem jönnek
Talán árva vagy, mióta csak elengedték kezed
Talán elbuktál és már nem leled a helyed.
És most egy mély gödörben rekedtél benn….
És nincsen senki, aki elkapja a kezed
Az életed üres, talán kilátástalan neked
Tán úgy érzed, hogy itt már senki se szeret.
De nem igy van! ….Tudom, nem ismersz engem
Ahogy én sem ….konkrétan téged
De nem igaz, hogy senki se szeret
Az én szívembe sok ember fér be…
Barátod lennék, ha te is úgy akarod
Átérezném sorsod, nyomasztó bánatod
Nem lépek át rajtad, s nem hátra pillantok
Ott lennék melletted, mikor csak akarod.
Én meglátnám a jót, az embert, …ki zaklatott
A tükörképet a betört, megrepedt ablakon
Egy szívet, mely levegőért kapkodva zokog
Az embert, ki épp olyan, amilyen én is vagyok.
Author: Szilágyi Tünde
Nevemet tudod, De e név mögött rejlő ember ismeretlen, Bemutatni nem is tudom, Beszéljenek a verseim helyettem. Annyit kell csak tudnod, Életem nyomot hagyott felettem, Kezem hát tollat fogott, Nyomot hagyjak én is az életben. Szívem bár megkopott, Mégis maradt még mit elmesélem, Jó, hogy Ti is velem vagytok,... Gyönyörködjünk nyelvünk szépségében...
Egy válasz
Nagyon szép gondolatok, de gyakorta még a szomszédunk se látjuk meg.
Szeretettel: Rita