Álom

Delejesen szikrázik a Nap.
Egy könnyű, kósza szellő felkap.
Elhagytam a bábállapotot.
Nem tudtam, hogy repülni tudok.
Vonz egy nagy szirmú margaréta.
Visszahúz a korábbi lét ma?
Legyen inkább a harangvirág.
Engem vár a tágas nagyvilág.
Elhagyom a kérges faágat.
Boldog lelkem örömmel vágtat.
Pihenni sem vágyakozom már.
Nem csalogat az édes nektár.
Szélnek szárnyán egyre csak szállok.
Büszke kék pillére találok.
Együtt szeljük át a levegőt.
Tarka mezőre követem őt.
Virágok ragyognak alattunk.
Bodros felhők közé haladunk.
Tovább emelkedünk az égre.
Rátalálunk végre a Fényre.

Horváth Zita
Author: Horváth Zita

Gyermekkorom óta egyre jobban szeretek olvasni. Első legkedvesebb olvasmányaim: Horgas Béla: Mesélek a zöld disznóról, Hetvenhét magyar népmese, A. A. Milne: Micimackó és Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg. Magyartanáraim: Pék Pál, Borók Erzsébet és Dr. Márkus Ferenc emberségre és az irodalom szeretetére neveltek. Kamaszkoromban kezdtem el verseket írni. Ha valami fájdalom ért, versírással vigasztaltam magam. Néhány nap múlva kidobtam az írásaim. Amit először megtartottam egy töredék: Ragyogó tündefény Áradó hű remény Boldogság Első versem 2001.07.18-án született Csipkerózsika felébred címmel. Eleinte csak magamnak írtam, majd pályázatokra. Miután művész barátnőm felfedezett, 2015. februárjában önálló irodalmi estet szerveztetett nekem. Írásaimon érződik a foglalkozásaim hatása. Szombathelyen végeztem tanító szakon, később Kaposváron könyvtárosként. 2022-ben csatlakoztam a Takács László Irodalmi Körhöz. A tíz éves TALK Egyesület Örök most antológiájának címadója vagyok. Verseim antológiákban jelentek meg. Karácsony fénye című költeményemmel kerültem az Irodalmi Rádió szerzői közé. Köszönöm a lehetőséget.

1
Megosztás
Megosztás

3 Responses

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Pacifista szellem

  Ne tévesszen meg a csendes, kimért jellem, Ez csak egy tudatosan használt, szép jelmez. Sajnos jelmezt viselek, mert ez védelmez, Nem engedi a lelkemet

Teljes bejegyzés »

Megérintettél

Megérintettél egy fátyolos őszi napon, Mikor szomorúan ültem egy megkopott padon. Nem a kezeddel tetted, csak a szemed látott, S távolról az idő velünk bolondot

Teljes bejegyzés »
Versek
Bernie Moonrise

Félek

Magányos órák börtönében elönt a félelem, Az idő hozzám oly kegyetlen és végtelen. Reményt vetnek rám az ígéretes csillagok, S néha sírnak velem együtt az

Teljes bejegyzés »
Versek
Bernie Moonrise

Égi léptek

Égi lépteid nyomában járok, Hisz éltetnek téged az égi álmok. Szabadságod lángol bennem, Itt ragyog minden egyes versben.   Rímekre írom a madár szárnyalását, Átadom

Teljes bejegyzés »
Versek
Bernie Moonrise

Időtlen menedék

Álmaimnak hűlt helye már, Túl nagy ígéretet tett nyár. Elvesztettem egy álmot, hagytam elhalni, Most tőled próbálom a boldogságot elkapni. Számomra megállt az idő, de

Teljes bejegyzés »
Versek
Bernie Moonrise

Árnyék

Szabadságra és boldog jelekre vágynék, De te most úgy ölelsz, mint egy fojtogató árnyék. Tátongó űr emészti fel most érzelmeim, Sírnak a meg nem történt

Teljes bejegyzés »