Apeva versek

Megbántás

 

Düh

Tőre

Sebezhet

Szenvtelenül

Tiszta szíveket.

 

 

Reménytelenség

 

Rég

Letűnt

Időkben

Ragadt szívek

Már nem remélnek.

 

 

Bírálat

 

Csúf

Ember,

Élőlény

Nem létezik,

Csak ítélkezés.

 

 

 

Ősz

 

Rőt

Őszi

Falevél

Keringőzik,

Halált feledve.

 

 

 

Új lehetőség

 

Jön

Fénylőn

Egy új nap,

S a csoda

Az ajtón kopogtat.

 

 

 

 

Czirják Tiborné Móra Gyöngyi
Author: Czirják Tiborné Móra Gyöngyi

Üdvözöllek. Czirják Tiborné Móra Gyöngyi vagyok. 1962. január 1-én születtem Makón, a hagyma városában. Első gyerekként érkeztem egy földműves családba. Az iskolai tanulmányaimat a helyi Bajza József Általános Iskola, majd a József Attila Gimnázium tanítványaként végeztem. Már az első osztály megkezdése előtt lenyűgözött a betűk, a tollak, ceruzák varázslatos világa. Elvarázsolt a csomagolópapír, a könyvek semmi máshoz nem hasonlítható illata. Magukkal ragadtak a mesék, a szépirodalom csodái. Tiszteletet váltott ki belőlem a mód, ahogyan a költők, írók a szavakkal megfestették, életre keltették a legmélyebb érzéseiket. A szívem szerint újságíró szerettem volna lenni, de mégsem jelentkeztem egyetlen főiskolára sem. Akkor még nem volt elég erős a célorientáltságom, s a kapott külső támogatás is hiányzott. Az érettségi után rövid időn belül férjhez mentem, majd ugyanilyen gyorsan érkeztek a gyerekek, szám szerint három fiú. Ezzel együtt előtérbe került a megélhetés és a napi gondok megoldására való törekvés, a nehézségek, az örömök megélése és háttérbe szorult mindaz, ami a belső hang által meg akart szólalni. Sok év, évtized után végre megszólaltak a mélyben szunnyadó szavak, s életre keltek a verseim. A mottóm: Amikor ráébredsz, hogy milyen értékes ember, lélek vagy és érzed, tenned kell valamit önmagadért, a szűkebb és tágabb világodért, nem az a...

0
Megosztás
Megosztás

3 Responses

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Egy hang

  Egyetlen hang, kérlek, csak ennyit adj meg nékem uram. Ennyit csak s ígérem, emberré kovácsolom magam. Mert ma már itt e vad, olykor kietlen

Teljes bejegyzés »

Amorhoz

  Talán kísérleted végzel, vagy csak játékot űzől velem? Angyalként álcázva magad, hirtelen lépsz életembe. Olyan vagy, mintha maga Pandora szállt volna le a földre,

Teljes bejegyzés »

Hazug szavak nélkül

Új kapukat társz fel és köszöntesz nékem új hajnalokat, De lelakatolod őket és messze dobod a kulcsokat. Azt mondod csillagként ragyogok néked a sötét éjszakán,

Teljes bejegyzés »

„Te veglio bene assai”

Meleg nyári szellőkben ringatóztak a zöldes levelek, Miközben a selymes tengerrel együtt lassú táncra keltek. A hosszú szűk kicsiny utcák között az élet nem higgadott

Teljes bejegyzés »

A krízis

A krízis   Egy feszült állapot, Melyben ott van a válság; Bennem van a fordulat, És a kilátástalanság.   Míg e kettő viaskodik, Tengervíz mossa

Teljes bejegyzés »
Versek
Szabó Szabina

Szívem tengerpartján

Elárvult, sebzett szívemet, mikor nagyon fájt az élet, elköltöztettem, Egy homokos partot a tenger mellett ő neki lakni kerestem. Néha ellátogattam hozzá, megnézni, hogy megy

Teljes bejegyzés »