Relikvia
Bozontos fák ölében
új dal zeng ismerősen.
Hazárd kristály. Oly törékeny-
porlik sietősen.
Feszesen a jeges éjben
félkábultan állok,
izzó parázs-szemében
önmagammá válok!
Egynyári virágporként én
rád hullok, ha úgy akarod,
s leszek öreg erdő szélén
lopott pillanatod…
Lopott pillanatod leszek,
melyben irgalmat remélek,
s molyrágta ruhámban egyszer
igaznak meséllek.
Igaznak meséllek,
ha kopni kezd a fényem.
Igaznak meséllek,
s elhiszem, hogy éltem.
Author: Barbina Melinda Barbara
Gyere közelebb... csak egy pillanatra. Írok, mert olcsóbb, mint pszichológushoz járni. 😀 Na, jó, most komolyabban: 2017 óta írom le azokat a gondolatokat, amik nem férnek el egy csetablakban. Szerelem, szeretet, önismeret, néha egy kis természet – meg minden, amit az ember az éjszaka közepén hajlamos túlkomplikálni. Néha rímes, néha csak rímelget. Hol szabad, hol klasszikus – de mindig őszinte, és mindig kicsit rólad is szól. Ha voltál már szerelmes, csalódott, kereső vagy csak simán ember, akkor talán itt találsz egy sort, amire épp szükséged van. Vidd magaddal. Olvass bele – nem harap. Csak néha a szívedbe.
3 Responses
„Igaznak meséllek,
ha kopni kezd a fényem.
Igaznak meséllek,
s elhiszem, hogy éltem.”
Nagyon tetszettek verssoraid.
Szeretettel: Rita
Drága Rita!
Köszönöm, hogy olvastad versem, örülök, hogy tetszettek soraim. 🙂
Szívesen.
Szeretettel: Rita