VIJJOGVA,VONÍTVA…
Mikor lelked tombolni vágy,
de a magány börtönébe zár,
vijjogva sír,sajog,forr a véred,
vonítva vadul ordít értelmed.
Tehetetlenül nyűgöd magad,
az idő kerekébe őszül hajad.
Örjöngve telnek unt napjaid,
még élnél,ölelnének karjaid.
Beléd mar,marcangolja szíved,
kergeted álmod,bánod létedet.
Vágyad már soha nem élheted,
csak üres léggömb lett életed.
Felfelé száll,az álmok repítik,
a rideg valóság a földre teríti.
És ott mocskos lábak tiporják,
félrelökik,álmaidat szétdúlják.
Kapaszkodsz az idő kerekébe,
rozsdás fogát el nem engeded.
Vijjogva sír,sajog kóbor lelked,
vonít,forr,vadul ordít értelmed.
ÉDES M. (Zimányi Márti)
Author: Zimányi Márti & ÉDES M.
Végtelen boldogsággal tölt el, hogy e közösségnek tagja lehetek. Zimányi Márti alias ÉDES M. vagyok, az idősebb korosztályhoz tartozom. Hosszú lenne leírni mi mindennel foglalkoztam, a szó szoros értelmében az élet volt a tanítómesterem. Kezdetben írói néven,ÉDES M. utóbb a születési nevem hozzáadásával jelennek meg az írásaim. Pár hónapja verseket, novellákat írok. Jellemzően az érzelemvilágom inspirál, de gyakran képzeletem szüli az írásaimat. Úgy érzem végre megtaláltam, amit kerestem. Az írásban leltem magamra, ebben tudok kiteljesedni. Kedvenc idézetem : “Olyanok vagyunk, mint a könyvek. A legtöbb ember csak a borítót látja. Néhány ember csak a bevezetőt olvassa el. Sok ember hisz a kritikusoknak. És csak egy-két ember lesz, aki ismeri a tartalmat.” (Émile Zola)