ELBUKTÁL DRÁGA JÓ ANYÁM…
Ha még itt lennél drága Jó Anyám,
kérdeném;nekem ilyen világot álmodtál?
Vajon gondoltad,ennyi kín száll majd rám,
mIkor engem még csak gondolatban vártál.
Elmondhatnád milyen életet szántál nekem,
mikor még féltőn fogtad mindkét kezem.
Kevés volt az idő,vagy túl sok a gond?
Válasz nélkül maradt a kimondatlan szó.
Válasz nélkül is tudom,élted a napok keservit,
hogy karmánk is összeköt bánatomon nem enyhít.
Csak még jobban mélyíti keserű fájdalmam,
hogy oly sokszor,az éj csendjében sírni láttalak.
Akkor nem értettelek,de most már tudom,
gyermeked jövője ült görnyedt válladon.
Értem aggódtál,magadat kínba gyötörvén,
hogy segítsd egyengesd életem ösvényét.
Elbuktál drága Jó Anyám,áldozatod hiába volt,
lányod önfejű,kusza útját követte a sors.
Vádlón nem szólok,csak áldom nevedet,
Életet adtál,s mindenhogy szetettél engemet.
Nem felelsz,kétségbe esve hiába szólítlak,
nem segítsz már,csak vagy egy fájó gondolat.
Vén fejjel is belédkapaszkodnék,fognám a kezed,
Édesanyám nézz le rám,segíts nekem !
ÉDES M. (Zimányi Márti)
Author: Zimányi Márti & ÉDES M.
Végtelen boldogsággal tölt el, hogy e közösségnek tagja lehetek. Zimányi Márti alias ÉDES M. vagyok, az idősebb korosztályhoz tartozom. Hosszú lenne leírni mi mindennel foglalkoztam, a szó szoros értelmében az élet volt a tanítómesterem. Kezdetben írói néven,ÉDES M. utóbb a születési nevem hozzáadásával jelennek meg az írásaim. Pár hónapja verseket, novellákat írok. Jellemzően az érzelemvilágom inspirál, de gyakran képzeletem szüli az írásaimat. Úgy érzem végre megtaláltam, amit kerestem. Az írásban leltem magamra, ebben tudok kiteljesedni. Kedvenc idézetem : “Olyanok vagyunk, mint a könyvek. A legtöbb ember csak a borítót látja. Néhány ember csak a bevezetőt olvassa el. Sok ember hisz a kritikusoknak. És csak egy-két ember lesz, aki ismeri a tartalmat.” (Émile Zola)
Egy válasz
„Nem felelsz,kétségbe esve hiába szólítlak,
nem segítsz már,csak vagy egy fájó gondolat.
Vén fejjel is belédkapaszkodnék,fognám a kezed,
Édesanyám nézz le rám,segíts nekem !”
Nagyon szívfájdítóak soraid. Bizony, ők már elmentek, most mi vagyunk azok, akik segítő kezet nyújthatunk azoknak, akik azt tőlünk várják.
Szeretettel: Rita