Üzenek a széllel

Elmentél, itt csak a csend maradt,
nem hallani már halk sóhajod.
Az idő lassan tovább halad,
de bennem él minden óhajod.

Űr tátong, mit semmi sem tölt be,
szavaid árnyéka visszhangzik.
A múlt sikoltva tép a csendbe,
s az emlék súlya rám telepszik.

Hangtalanul küldöm a hangom,
nincs más mód, mi megsúgná neked,
a szél viszi el, ugye hallod?
S elképzelem, hogy itt vagy velem.

J. Michel Marché
Author: J. Michel Marché

J. Michel Marché az Irodalmi Rádió szerzője. 1965. november 14-én születtem. Két csodás lányom van, mindkettő erőn felül teljesít a munkában, valamint három édes unokám ragyogja be a napjaimat. A versírást 1999-ben kezdtem. Sajnos még dolgoztam, amikor szüleim hirtelen megbetegedtek, és nem egész két év alatt elveszítettem mindkettőjüket. Tavaly óta úgy érzem, hogy ki kell írjam magamból a fájdalmamat, érzéseimet. Több szerzővel közös verses kötetem 2024. márciusában megjelent, a következő májusban fog elkészülni. Önálló verseskötetet szeretnék majd kiadni. Kacérkodok a regényírással is, két kisregény készülőben van, és novellákat is írok. Nagy megtiszteltetés az Irodalmi Rádió alkotóközösségéhez tartozni. Műveim megtalálhatók az amatőr szerzőknek szóló webes felületeken is (facebookon a MÚZSÁK KÖNYVTÁRA, VERSAKADÉMIA, TEHETSÉGES MAGYAR KÖLTŐK FÓRUMA, poet.hu, Holnap Magazin, stb.). Szeretném, ha minél több emberhez eljutnának gondolataim, érzéseim, hiszem, hogy a versek az élményen túl segítenek, tanítanak, elgondolkodtatnak. Kellemes olvasást kívánok! Elérhetőségem: 06 (30) 901-2623 e-mail: dormire65@gmail.com

Megosztás
Megosztás

Egy válasz

  1. „Hangtalanul küldöm a hangom,
    nincs más mód, mi megsúgná neked,
    a szél viszi el, ugye hallod?
    S elképzelem, hogy itt vagy velem.”

    Mi nők egészen másképp szeretünk, mint a férfiak. Képesek vagyunk akkor is vágyakozni, ha már rég mással van, elképzelni, hogy milyen volt egykor vele és visszavárni örökre.

    Szeretettel: Rita

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Bőrike

Bőrike Kint, lámpafényben, denevérek cikáznak, s azt cincogják, hogy jaj a bogárvilágnak! S denevérnét, kinek Bőrike a neve, néha még elkapja a természet heve. Ilyenkor

Teljes bejegyzés »

Gyermekeimnek

Ha majd elmegyek, nehogy azt hidd hogy nem látlak, Bárhová mégy, mindíg megtalállak Megsimogatlak, még ha nem is érzed, De épp ezért még a szivemből

Teljes bejegyzés »

Az utolsó rózsa

 A ragadós vér megduzzadt és őrjöngő folyóként árasztotta el a feldúlt szántóföldeket, ahol egymást ölték az emberek. A háború tomboló viharként robbant ki, a katonák

Teljes bejegyzés »
Uncategorized
Tóth Lászlóné Rita

Tárgyalás

(Bíró=B, Vádlott=V) B: A vád szerint Ön kiverte a felesége fogait, letépte az alsóneműjét és megerőszakolta. V: Ez – úgy ahogy van – hazugság. B:

Teljes bejegyzés »

Bennem élsz Anyukám

Még hallom a lépted álmaim mélyén, még látom a mosolyod pirkadatkor. Nem fogtam elégszer a kezed, Anyám, visszahoznám a múltat számtalanszor. Eltelnek a napok a

Teljes bejegyzés »

Egyedül lépek

Egyedül lépek Nem bántok mást, nem bánt senki, csend ölel át, nem kell félni. Nincs, aki mellettem ébred, nincs titok, így baj se érhet. Nem

Teljes bejegyzés »