Te legyél a takaróm, ha fázom az éjjel,
te legyél a tüdőm, mely levegőt présel.
Szeress engem, szeress amíg élek,
mert az idő zakatol, és nagyon félek.
Rohannak a percek, vele visznek minket,
lepergetik az életünkről szóló filmet,
és kevés benne minden, kevés voltál benne,
pedig veled minden oly csodás lenne.
Még bújj mellém, tart a hűvös éjszaka,
még bújj mellém, hívogat az éj szava.
Még bújj mellém, és öleld át a lényem,
mert az idő múlik, és nekem is végem.
Author: Birgés-Tóth Mónika
Birgés-Tóth Mónika vagyok. 1982.május 11-én születtem Kerepestarcsán. 3 éves koromban nevelőszülőkhöz kerültem, s mindaddig velük éltem, míg el nem indultam a saját utamon. A helyi Tanítóképző Főiskolán magyar műveltségi területen szereztem meg első diplomámat, majd család és munka mellett tavaly nyáron végeztem Egerben középiskolai magyartanár szakon. Jászboldogházán dolgozok immár 11.éve, felső tagozaton tanítok, színjátszó szakkört vezetek, s szívügyem a tehetséggondozás is, ahol a gyerekeket igyekszem szavaló és prózamondó, illetve helyesíró és szövegalkotó versenyekre felkészíteni. Versírással már gyerekkorom óta foglalkozom, középiskolás koromban jelent meg első kis verseskötetem, melyben a gyermekből felnőtté válás problémáit „öltöztettem rímekbe”. A vers és novellaírás kikapcsol, érzéseimet és gondolataimat ezekben a műfajokban tudom a leginkább megmutatni. Köszönöm, ha elolvassák a műveimet! “A költészet az érzések és gondolatok titkos nyelve.” – Pablo Neruda
