Álmomban a Pilvax teraszán ültem,
s hallgatva Petőfit, szavain csüngtem.
Méláztam, vajon honnan van ennyi ereje,
olyan ő, mint a csészében gőzölgő fekete.
Álmomban hallottam, Pest utcáin kopog az eső,
láttam, ahogy ezrek feje fölé lendül az ernyő,
éreztem a tavaszi eső pezsdítő illatát,
s magamra öltöttem a nemzet sóhaját.
Álmomban Landerer nyomdájában jártam,
s egy lefoglalt nyomdagép mellett álltam,
ahol Petőfi, Irinyi, Vasvári és Jókai,
lelkesen kezdték a Nemzeti dalt nyomtatni.
Álmomban a tömegben harsogtam a vers sorait,
s szenvedéllyel soroltam embertársim jogait.
simogatott a tavasz, éreztem a szabadság szelét,
s a történelem magába zárta Petőfi nevét.
Álmomban a Pilvax lépcsőjéről a valóságba léptem,
félig ébren a messzeségbe néztem,
s míg azon méláztam, milyen volt hazánk nemzete,
a konyhában egy csészében gőzölgött a fekete.
Author: Birgés-Tóth Mónika
Birgés-Tóth Mónika vagyok. 1982.május 11-én születtem Kerepestarcsán. 3 éves koromban nevelőszülőkhöz kerültem, s mindaddig velük éltem, míg el nem indultam a saját utamon. A helyi Tanítóképző Főiskolán magyar műveltségi területen szereztem meg első diplomámat, majd család és munka mellett tavaly nyáron végeztem Egerben középiskolai magyartanár szakon. Jászboldogházán dolgozok immár 11.éve, felső tagozaton tanítok, színjátszó szakkört vezetek, s szívügyem a tehetséggondozás is, ahol a gyerekeket igyekszem szavaló és prózamondó, illetve helyesíró és szövegalkotó versenyekre felkészíteni. Versírással már gyerekkorom óta foglalkozom, középiskolás koromban jelent meg első kis verseskötetem, melyben a gyermekből felnőtté válás problémáit „öltöztettem rímekbe”. A vers és novellaírás kikapcsol, érzéseimet és gondolataimat ezekben a műfajokban tudom a leginkább megmutatni. Köszönöm, ha elolvassák a műveimet! “A költészet az érzések és gondolatok titkos nyelve.” – Pablo Neruda
