Sűrű erdő közepében, szitakötő lakozik,
kék szárnyával csapkod égen, felhők között fodrozik.
Hajnalban az erdő hangja szétrebbenti a fák neszét,
keletről a nap felbukva hallgatja e lágy zenét.
Patak partján magányosan egy kisleány lépdekel,
vérző szíve bánattal telt, tele lelke méreggel.
Szitakötő száll a földre, a kisleány követi,
elvesztette a szerelmét, a bánatát könnyezi.
Bánatában bújdosni megy, erdő mélyén kesereg,
szitakötő védelmezi, míg az eső csepereg.
Szárnyát nyújtja, betakarja, a lépteit vigyázza,
így suhannak tovább ketten, az esőben elázva.
Author: Birgés-Tóth Mónika
Birgés-Tóth Mónika vagyok. 1982.május 11-én születtem Kerepestarcsán. 3 éves koromban nevelőszülőkhöz kerültem, s mindaddig velük éltem, míg el nem indultam a saját utamon. A helyi Tanítóképző Főiskolán magyar műveltségi területen szereztem meg első diplomámat, majd család és munka mellett tavaly nyáron végeztem Egerben középiskolai magyartanár szakon. Jászboldogházán dolgozok immár 11.éve, felső tagozaton tanítok, színjátszó szakkört vezetek, s szívügyem a tehetséggondozás is, ahol a gyerekeket igyekszem szavaló és prózamondó, illetve helyesíró és szövegalkotó versenyekre felkészíteni. Versírással már gyerekkorom óta foglalkozom, középiskolás koromban jelent meg első kis verseskötetem, melyben a gyermekből felnőtté válás problémáit „öltöztettem rímekbe”. A vers és novellaírás kikapcsol, érzéseimet és gondolataimat ezekben a műfajokban tudom a leginkább megmutatni. Köszönöm, ha elolvassák a műveimet! “A költészet az érzések és gondolatok titkos nyelve.” – Pablo Neruda