Egyedül áll, messze a többi tulipántól,
talán csupán neked nyílott, ha észreveszed.
Ha rátalálsz, nem magányos, tőled nincs távol,
talán nem bánja, ha letépve hazaviszed.
Elhervad hamar, akár az emberi élet.
Hittél szépben, jóban, őszinte kedves szóban.
Szaladnak az évek, rád szakad öregséged,
ritkán ringatott a sors igaz boldogságban.
Lassan úgy is vége, ami szép volt megérte,
emlékezz mindig egykor volt boldog percekre.
A természet éled, lám mást vár az enyészet,
keress és találj rá az egyedüliekre.
Author: Tóth Lászlóné Rita
Nevem: Tóth Lászlóné. Írásaim Tóth Lászlóné Rita néven tettem fel és ezt használom a továbbiakban is. 2009-ben – édesanyám távozása után – űr maradt bennem és ezt az érzést ki kellett írnom magamból. Ezek a gondolatok, versek a gyászról és a hiányról szóltak. Véletlenszerűen találtam rá a Holnap Magazinra, aminek több éven keresztül tagja voltam. A havonta megadott témákra is próbáltak írni, így lassanként prózák is születtek és vidámabb versek is. Írtam többek között mesét, melyből egyet beküldtem a Nagycsaládosok Országos Szövetségének pályázatára, ami bekerült abba a harmincba, ami megjelent a kiadványukban. Egy szatírám az Irodalmi Jelen közölte le. Tagja vagyok az Érdi IRKÁNAK, ahol első alkalommal szintén egy mesém jelent meg. Csatlakoztam a Mesketéhez is, de valójában nem tartom magam meseírónak. A HM tagság megszűnését követően egy ismerősöm a Napvilágot ajánlotta. Annak lettem a tagja, de július elsejével már nem tölthető fel alkotás az oldalra. Három gyerekem, öt unokám és három dédunokám van. Főváros közeli településen – Solymáron – élek.
2 Responses
Nagyon szép vers. Elismeréssel gratulálok neked. Gyöngyi
Kedves Gyöngyi!
A kertemben vannak tulipánok, de ez valahogy távol áll tőlük, ez adta a vers ihletét.
Köszönöm az olvasást és a kedves hozzászólást.
Szeretettel: Rita