E nyugalomban… még a testünk lüktet,
Ahogy szívdobbanásunk .. megtört csöndben.
Úgy, mintha csak a mindenség zenélne.
Eggyé váltunk a mindenható éggel.
Értelmet nyert már körülöttünk minden.
Hogy e két test …és a két lelkünk is, egy…
S már szorítom csak magasztosan kezed,
Pille-halk, szép szuszogásodat nézve.
Hisz oly természetes, hogy itt vagy velem,
Mintha ez …már e világ óta lenne,
Ezért olyan mély, nyugodt ez a béke.
Hiszen én mindig is ide születtem.
És a testem.. már nem is csak az enyém,
S galamb lelkem is rég egy… a tiéddel.
Befészkelve oda, hol szerelmünk él,
Hol megnyílt számunkra az ég rejtélye,
S mintha csak egyre hívogatna minket,..
Lelkünket áthatja tőle a béke,
Hol- elfogadva törékeny létünket-
Már tudjuk, hogy ez a szerelem …”minden”.
Author: Szilágyi Tünde
Nevemet tudod, De e név mögött rejlő ember ismeretlen, Bemutatni nem is tudom, Beszéljenek a verseim helyettem. Annyit kell csak tudnod, Életem nyomot hagyott felettem, Kezem hát tollat fogott, Nyomot hagyjak én is az életben. Szívem bár megkopott, Mégis maradt még mit elmesélem, Jó, hogy Ti is velem vagytok,... Gyönyörködjünk nyelvünk szépségében...
Egy válasz
Szép szerelmes versed tetszéssel olvastam.
Szeretettel: Rita
Áldott, békés, szeretetteljes húsvéti ünnepeket kívánok!