Festői

Festői

Melegen hajló szélben a reggel sárga.

Napsütésben nyiladozó keskeny tábla.

Fekete zsíros föld pörög ki ekevas alól.

Szerény birtokon dolgos gazdálkodók.

Zöldellő hegyek körben árnyékot vetnek

Vadak a sűrűben óvatosan figyelnek

Kerülik a zajt, emberi beszédet.

Madarak magasan csivitelve hűsölnek

Kovács műhelyben lovakat patkolnak.

Iskolában nyikorog az üres terem alja

Fehéren világít a meszelt hivatal fala

A boltos friss áruért a piacra szalad.

Völgy mélyén templomtorony delet üt.

Éhes falusiaknak a pék kalácsot süt.

Készül a ropogós kenyér, sül a perec.

Gazdaasszony udvaron kakassal perel.

Földeken lassul a munka, idő van.

Korán indult a kikelet, messze a hajnal

Fáradt tekintetek betevőt remélnek.

Nyíló ajtók mögül fürge léptek jönnek.

Sürgő fehérnép éhet, szomjat olt

Hálás emberek új erőt merítenek.

Falu végén lurkók sárkányt reptetnek

Korgó, mosolygó szemek égre kísérnek.

Fonott kalács illatra tornácra sietnek

Édestől kézmosás után karéjt csennek

Kicsiny település a világ szélén bújik

Isten népe boldog, soha el nem múlik.

2025.03.27

Author: Horváth Attila

Sziasztok, Horváth Attila, az Irodalmi Rádió szerzője. Voltam, vagyok, leszek.. Mindent csak Érte teszek. Élet, Szerelem, Érzelem, Vágy, Elfogadás. Itt és most, szárnyaljatok sorok…