Festői
Melegen hajló szélben a reggel sárga.
Napsütésben nyiladozó keskeny tábla.
Fekete zsíros föld pörög ki ekevas alól.
Szerény birtokon dolgos gazdálkodók.
Zöldellő hegyek körben árnyékot vetnek
Vadak a sűrűben óvatosan figyelnek
Kerülik a zajt, emberi beszédet.
Madarak magasan csivitelve hűsölnek
Kovács műhelyben lovakat patkolnak.
Iskolában nyikorog az üres terem alja
Fehéren világít a meszelt hivatal fala
A boltos friss áruért a piacra szalad.
Völgy mélyén templomtorony delet üt.
Éhes falusiaknak a pék kalácsot süt.
Készül a ropogós kenyér, sül a perec.
Gazdaasszony udvaron kakassal perel.
Földeken lassul a munka, idő van.
Korán indult a kikelet, messze a hajnal
Fáradt tekintetek betevőt remélnek.
Nyíló ajtók mögül fürge léptek jönnek.
Sürgő fehérnép éhet, szomjat olt
Hálás emberek új erőt merítenek.
Falu végén lurkók sárkányt reptetnek
Korgó, mosolygó szemek égre kísérnek.
Fonott kalács illatra tornácra sietnek
Édestől kézmosás után karéjt csennek
Kicsiny település a világ szélén bújik
Isten népe boldog, soha el nem múlik.
2025.03.27
Author: Horváth Attila
Sziasztok, Horváth Attila, az Irodalmi Rádió szerzője. Voltam, vagyok, leszek.. Mindent csak Érte teszek. Élet, Szerelem, Érzelem, Vágy, Elfogadás. Itt és most, szárnyaljatok sorok…
2 Responses
„Fonott kalács illatra tornácra sietnek
Édestől kézmosás után karéjt csennek
Kicsiny település a világ szélén bújik
Isten népe boldog, soha el nem múlik.”
Örömmel olvastam szép sorait.
Szeretettel: Rita
Köszönöm!