Szabadon

Szabadon

 

Lobogsz, lebbensz fel, fel az égre.

Fáklya lettél, mely felperzsel végre.

Kergetőzöl fecskeként a hajnali fénnyel.

 

Holdként született törhetetlen vágyad.

Csillagok közé lógattad lábad,

Erdély, jeges csobbanás, kinyílt zárad.

 

Kelletted magad, mint napon egy lepke.

Mely színeket keres elmúló reményben.

Mécsest gyújtottál lelked oltalmára.

 

Utadat fürge lábbal jártad s vártad

Villanó fénnyel az eljövetelt, a választ.

Hited ősi, óriás kőszikla, segítő támasz.

 

Szárnyadat a szélnek ereszted.

Remegő testedre nyugalmat ihlet,

Zászlóként látod meg a teremtő Istent.

 

Nyílként pattan ki a szádon, Szeretlek.

Lángod üstököst táplál, virág kezedben.

Vándorként a választ bent kerested.

 

Szabadon, súly nélkül menni tovább

Felkelő talpak alatt izzik a varázs.

Nézz fel és bátorítás az apanázs.

 

 

Tavaszi illatok lengén betakarnak

Madarak az égen neked dalolnak

Mindenség a tiéd, tündérek hangolnak.

 

Ahogy a mesében a legkisebb

Szárba reppen a friss kikelet.

Kelj fel ember, lelked integet.

 

Hold moraja elhalkult, ég kitisztult.

Szabadnak lenni érzés kivirul.

Újra kezdődik, arcod kisimul.

 

 

2025.03.15