Rózsa Iván: Grazie, Francesco! Grazie, Roma!
Vitellio Scarpia, valóságos személy volt, Róma hírhedt rendőrfőnöke. Mikor a mélyen hívő Tosca, kitalált személy, leszúrja, ezt mondja: „Halj meg! Halj meg!” És mire ez megtörténik: „Most már megbocsátok!” Aztán a halott Scarpia mellére keresztet helyez, és így szól: „És tőle rettegett egész Róma…”
Igen, a bátor hölgy véghez vitte tulajdonképpen a nép ítéletét. Scarpiát valószínűleg nem kísérte sok ember utolsó útjára. Annál többen Ferenc pápát! Temetésén a Szent Péter téren, majd az utcákon ott volt szinte egész Róma. Mert most is ítéletet mondott az örök város népe: Scarpiát gyűlölték, Ferenc pápát szerették…
A népet rövid távon meg lehet vezetni; de időleges megtévesztése után észbe kap mindig. És akit szeretett, mindig is a szívébe zárja. Ferenc pápát egész Róma, az egész világ a szívébe zárta. Köszönünk mindent, mit értünk tettél, Franciscus! Köszönjük, Róma a felemelő érzést, a méltóságteljes búcsút! Grazie, Francesco! Grazie, Roma!
Budakalász, 2025. április 26.
Author: Rózsa Iván
Rózsa Iván az Irodalmi Rádió szerzője. Pécsett, az ikrek jegyében születtem, 1959. május 27-én. Tehát tüke pécsi vagyok. Szülővárosomban érettségiztem, a Nagy Lajos Gimnáziumban, 1977-ben, kémia tagozaton. Igaz, általános iskolában matematika tagozatos voltam. A pesti Közgázon, külgazdaság szakon diplomáztam 1984-ben, majd 1986-ban az Újságíró Iskola külpolitika szakát fejeztem be. Az egyetem lapjánál, a Közgazdásznál dolgoztam 1991-ig, mint újságíró. De természetesen más lapoknak is írtam: megjelentem így az Interpress Magazinnál, a Magyar Ifjúságban, az ef-Lapokban vagy a Műszaki Életben. Fordítottam németből két szerelmes regényt a Harlequin Kiadónak. Majd egyéni vállalkozó lettem, s egy évtizeden keresztül az íróasztalfióknak írtam prózát, főleg esszéket, aforizmákat, és a gimnáziumi zsengék után 1995-től ismét verseket. 2001-ben tértem vissza a sajtó világába. Megjelentem újra cikkekkel, versekkel, prózákkal, német fordításokkal: főleg a Richard Wagner Társaság lapjában, a Hírmondóban, a Kapuban, a Betyárvilágban, a Magyar Világban, újdonsült városunk, Budakalász – ahol már harminchét éve élek nejemmel, Zitával – lapjában, a Kalász Újságban és a miskolci Irodalmi Rádiónál. De előfordultam többek között a Lyukasórában, a Galaktikában, a Nemzetőrben, a Havi Magyar Fórumban vagy például a Tárogatóban is. Több kiadó számos antológiájában, főképp az Irodalmi Rádió, a Maradok#Vers#Dal Háló és az Accordia Kiadó könyveiben, DVD-, CD- és egyéb kiadványaiban, valamint sok...
