Emlékképek

 

Emlékképek

 

Hatvanöt megélt csodálatos év,

minden perce egy varázslatos kép,

piros, sárga, zöld és kék, örökké színpompás emlékkép.

 

Két szemem boldog világot látott,

szüleim neve legyen most áldott,

gondviselő volt apám, felnevelt engem édesanyám.

 

Felhőtlen piciny gyermeki álmok,

dunyhák fölött a szeretet játszott,

dúdolt nekem nagyanyám, pipafüstben zenélt nagyapám.

 

Kistemplomnak az oltára előtt,

hova a hit és remény is eljött,

alázatos, s hű papok, imája dicsért minden napot.

 

Hű szerelmek átélt csalódások,

Istentől kaptam a valóságot,

barátok, s szép leányok, együtt forgattuk a világot.

 

Meggondolatlan hős lázongások,

átértékelt nyertes lázadások,

nyitva állt sok kisajtó, láttam ki a rossz és ki a jó.

 

Iskolák tiszta illatos padja,

kedves tanítóink ékes hangja,

tanárok és tanárnők, oktatók voltak és nevelők.

 

Laktanyákban élt sok boldog testvér,

ikrekként tápláltak sok szép eszmét,

tisztek és a tisztesek, kiket a katonák tiszteltek.

 

Magyar honban lettem büszke honvéd,

felemelő volt nekem az ott lét,

hazafiak, s jó bakák, vigyázzmenet óvta a hazát.

 

Munkahelyek csattogó, s zord zaja,

benne munkatársak hívó szava,

múltban kedves kollégák, megoldottunk minden problémát.

 

Egy varázslatos földi kapcsolat,

abban a nyári éjek asszonya,

felhőtlen, boldog évek, vele örök s csodás az élet.

 

Gyermekeink szava és kérdése,

a sors bólogat hiszen megérte,

sok válasz és felelet, átadtam mindent mit lehetett.

 

Unokáink buzgó tekintete,

egy költő szívét már megihlette,

vidámság és nevetés, kacagás az élet tengerén.

 

Algyő felett láttam a jeleket,

felhők szárnyán prózákat, s verseket,

ékes pennák és tollak, a földi varázslatról írtak.

 

Megszületett szép múzsámnak verse,

akkor lettem én boldog, s a nyertes,

egy forró pesti estén, szárnyaltak a pillangók, s fecskék.

 

Gondolatok és ékes ihletek,

rádióban harsogtak hírnevet,

irodalmárt, ki rangos, ki antológiákban hangos.

 

Kérlek téged most mindenség ura,

mutasd nekem az egyenes utat,

ne legyen az göröngyös, fölöttem sok múzsa pörögjön.

 

Boldogságban, s szeretetben élünk,

békességben a fény felé nézünk,

csodáljuk hát a napot, hiszen örökké nekünk ragyog.

 

A jelen egyszer majd emlékkép lesz,

sok költő versben életképet fest,

maradandó alkotást, a jövőnek örök hitvallást.

 

                          Cserepka István