Puhán pillant az est… mintha Isten
selyemmel bélelné a légteret,
a messzeség zongorahúrján
sóhajtva pendül a menny-erezet.
Lágy, halvány pára úszik a téren,
mind emlék a varázsló nyárról,
az ég szemében könny rezdül éppen,
nem hull, csak szelíden szipákol.
Csillagok, e reszkető gyertyák,
a végtelen nehéz mélyét róják,
melyben a lét cseppje elpihen,
s ring, mint felhő a semmiben.
Author: Serfőző Attila
A művészetek szerelmese vagyok, Debrecenből. A tapinthatón túli világ mögött rejtőzködő „valóságot” álmodom papírra. Papírra, ami többnyire már nem is az, csupán fény, s annak hiánya. A Magyar Írói Akadémia szépírói mesterkurzusának hallgatójaként Irodalmi és alkalmazott írói referens diplomát szereztem. A Héttorony irodalmi magazin főszerkesztője vagyok. Az írásaim számos antológiában, és több saját kötetben olvashatóak. Köszönöm a megtiszteltetést, hogy e méltán elismert Irodalmi Rádió kiváló szerzői között szerepelhetek.
Egy válasz
Mindegyik sora annyira szép, hogy igazából idézni se tudnék belőlük. Választékos, lélekhezszóló szavait öröm volt olvasni.
Szeretettel: Rita