A látogatás

A látogatás

Szürke fátylat borított a tájra az ősz. A hideg szél a diófa csupasz ágai közt vitorlázva libbent be az ódon kapun. Körbejárta az udvart, gyengéd csókot hintett az elszáradt rózsák töredezett szirmaira, bekukkantott a magányosan álló ház poros ablakain, majd egy régi dalt fütyörészve tovaszállt. Csend honolt az aprócska falu utcáin.  A régi házhoz közeledő léptek lassú ritmusa úgy hatott, akár a szívdobogás. Egy lépés, egy dobbanás. A hátizsákban egy szál gyertya és egy krómozott öngyújtó lapult. Úgy lépett be a fakó barna kapun, akár a szél. Hangtalanul, gondolatban körbe csókolva a kert hervadt rózsáit, bekukkantva minden egyes ablakon. Az udvar és a ház látványa gyerekkori emlékeket idézett. A bejárati ajtó zárva volt, kulcsát ellepte a rozsda, rég elfeledte már a meleg kéz érintését. Ahogy elfordult a zárban, nyikorgó hanggal adta az érkező tudtára: “még működök”.

A dupla ajtó, mely a bejáratot volt hivatott őrizni, ellenállás nélkül engedte be a váratlan vendéget, aki egy mély lélegzet kíséretében végül átlépte a küszöböt.  A novemberi fagytól megdermedt kilégzés a szobába lépve is nyomot hagyott a levegőben.

–  Bárcsak itt lennél…

(Itt vagyok.)

–  Tudod, sokat gondolok rád, amióta elmentél. Kicsit el vagyok veszve. Úgy érzem tehetetlenül botorkálom végig az életem nélküled. Hiányzol! Jó lenne most is fogni a kezed. Ebben a szobában zenéltünk együtt. Emlékszel?

(Emlékszem… én most is fogom a kezed.)

A hátizsák cipzárját széthúzva hidegtől zsibbadt kezével kotorta elő a gyertyát és az öngyújtót.  A megkopott famintázatú dohányzó asztal közepére helyezte s fagyott ujjaival ügyetlenkedve igyekezett meggyújtani a kanócot.

–  Látod, apukám? Megint ügyetlenkedem.

(Várj, segítek.)

–  Tudom, hogy ha itt lennél, kivennéd a kezemből és meggyújtanád helyettem. Sosem bírtad ki, hogy ne segíts.

(Ezért vannak az édesapák. Egész életedben segíteni foglak.)

Az öngyújtó gyengén pislákoló tüze méltatlankodva harapott a kanóc végébe. Először még bizonytalanul, majd egyre határozottabban, büszkébben táncolt a fehér gyertya tetején. Fénye átjárta a szobát, melegséget kölcsönözve a rideg, penészes falaknak, melyek a táncoló gyertyalángban ficánkoló árnyékoktól megelevenedtek. Odakint szürke köd, a szobában egy aprócska láng és egy lány. Szeme könnyes, szíve színültig végtelen szeretettel. Csak ő és a ház csendje. Két lélek csendje, a közös emlékek csendje, melyben testet ölt a két lét közti különbség. A húsvér ember és az illat, melyet a rég kihűlt kanapé őriz.

–  Milyen igazságtalan… láthatlak e még valaha?

(Találkozunk még. Ígérem.)

Úgy illant el az idő a kis szobában, akár az őszi rózsák illata, ha beköszönt az első fagy. A gyertya lassan szétfolyt az asztalon, lángja hangtalanul fuldokolt a cseppfolyós viaszban. Fölé hajolt, behunyta szemét.  A pislákoló láng melege édesapja tenyerének melegét idézte, ahogy az arcát a két keze közé vette és szíve minden szeretetével megcsókolta homlokát.

–  Szeretlek, Apa!

(Én is szeretlek kislányom!)

Az ajtóban a kulcs halkan fordult zárásra. A látogató a novemberi szürkeségben úszó udvart egy régi dallamot fütyörészve hagyta el. Akár a diófákat simogató szél.

Author: Jandosek Alena

A nevem Jandosek Alena. Felvidéken születtem, egy aprócska határmenti faluból származom. Bár az anyanyelvem magyar, szlovák iskolába jártam, így a nagymamámtól tanultam meg magyarul írni és olvasni. Az első versemet apukámnak írtam nyolcéves koromban egy békebeli írógépen. Azóta is szűnni nem akaró szeretettel írom verseim, melyeket pár éve már a Versek Alenkától nevű oldalamon is megosztok az olvasóimmal. Prózával két éve próbálkoztam először, de úgy érzem, ebben a műfajban végre megtaláltam önmagam. Novelláim és elbeszéléseim nem csak hétköznapi történeteket dolgoznak fel, szívesen írok fantasy, sci-fi és spirituális témában is, ahol kitartóan kutatom az ember kapcsolatát a természetfelettivel. Örök útkereső vagyok. Egy, az életét habzsoló, javíthatatlan álmodozó. Hogy pontosan mit keresek? Mindig azt az aprócska valamit, amivel mosolyt csalhatok az emberek arcára. Elérhetőségeim: Jandosek Alena Budapest e-mail: alena.jandosekova@gmail.com tel: +36205012626 messenger: Jandosek Alena