Mikor testünk éjszaka alszik,
Lelkünk titkon a fenti világba kúszik.
A messzi égbe viszi az útja,
Az angyalok által őrzött Mennyei kávézóba.
Benn az asztaloknál tükörlelkek ülnek,
Kik egymást viszontlátva nagyon megörülnek.
Mikor a lenti zord világ szétválasztja Őket,
A mennyei kávézóban újra egyesülnek.
Az angyalok benn halkan fuvoláznak,
Más égi segítők C-mollban trilláznak.
Kottából játsszák a szeretet szimfóniáját,
A lenti világban ezt csak néhányan hallják.
A lelkek egymás szikrázó fényében ülve,
Mint a gitár húrjai egy húron pendülve,
Lebegnek a mennyei légüres térben,
Ahol nem létezik idő, de még tér sem.
Míg a lenti világban testük nem érzi az időt,
Addig fent a Mennyei helyen átbeszélik a jövőt,
Gondosan egyeztetik azt a „bizonyos” napot,
Mikor a Jóistennel egyesülve alkotnak egy nagyot.
Miután egy lélekpár rezgésszintje a magasba emelkedett,
Lelkük lassan a testükbe visszaereszkedett.
Másnap jóleső érzés járta át testüket,
Miközben nem tudták fent mi érte lelküket.
Évekkel később egy csendes őszi napon,
A szüretelés havában egy megsárgult szép hajnalon,
Egy zöld szemű lány az utcán álmosan sétálva,
Itta kihűlt kávéját csendesen mélázva.
Egy fiú a gitárjával épp próbára rohant,
A sarkon túl jutva hangszerén a lány kávéja loccsant.
Tekintetük rögtön egymásba fonódott,
Az Ő Történetük a Mennyekben íródott.
Onnantól fogva elengedni nem tudták egymást,
A lelkükben érezték az erős vonzást.
Kettejük élete örökre összefonódott,
A Mennyei terv végleg beigazolódott.
Author: Hajnal Cs. Krisztina
Köszönöm szépen az Irodalmi Rádiónak, hogy bemutathatom alkotásaimat, és ezáltal része lehetek én is az alkotói közösségnek. Esztergomban születtem, 1980-ban. Ének-zene tagozatos általános iskolába, zeneiskolába jártam, ezáltal a zene szeretete, zenélés (hobbyként) is része az életemnek. Az irodalom, a versek gyerekkorom óta közel álltak hozzám, gyerekként a könyvekkel valahogy mindig jobban megtaláltam a „közös hangot”, mint kortársaimmal. Bár próbálkoztam versírással kiskamasz koromban is, akkor még nem igazán sikerült…. Az áttörés 2024 őszén következett be, amit ma is egy csodaként élek meg, ahogy megszületett az első versem. Azóta az ihlet sűrűn megtalál, valamikor éjjel ébreszt fel egy kedves kis „rím”. Hajnal Cs. Krisztina néven alkotok. Ha verseim olvasása másoknak örömet okoz, vagy esetleg ezáltal könnyebben átél egy-egy nehezebb időszakot az életében az olvasó, nekem már megérte- hisz az érzéseink, érzelmeink akár fájdalomról, szeretetről szólnak, közösek. „Az élet életet nemz. Az energia energiát teremt. Azáltal leszünk gazdagok, hogy adunk magunkból.” – Sarah Bernhardt
