És mégis úgy maradtál bennem,
mint füst a szobában, ha fényre száll,
illat a rúzsfoltos ruhán,
halk nevetés, mit nem felejt a nyár.
Lépted az utcán visszacseng,
árnyad az esti ablakban megáll,
s a csönd, mely utánad maradt,
falak között halk magába zár.
Egy pohár vízben reszket az idő,
könyvbe zárt levél a lapban,
a titkot nem mondtam, de tudom –
hogy kimondva hangja már hangtalan.
Minden tárgyban élsz valahogy,
a régi kulcsban, ami semmit se nyit,
fiók mélyén szunyókáló sálban,
mely lelkemhez simul, mint a hit.
Van perc, mikor nem gondolok rád,
hallgatok, de ott a jelenlét,
üres széken hagyott testmeleg,
forró párnán gyűrődő emlék.
Nem vagy itt, talán sosem leszel,
de bennem jeleket hagytál,
amíg élek olvaslak, idézlek,
míg e világ újra eggyé formál.
Author: Serfőző Attila
A művészetek szerelmese vagyok, Debrecenből. A tapinthatón túli világ mögött rejtőzködő „valóságot” álmodom papírra. Papírra, ami többnyire már nem is az, csupán fény, s annak hiánya. A Magyar Írói Akadémia szépírói mesterkurzusának hallgatójaként Irodalmi és alkalmazott írói referens diplomát szereztem. A Héttorony irodalmi magazin főszerkesztője vagyok. Az írásaim számos antológiában, és több saját kötetben olvashatóak. Köszönöm a megtiszteltetést, hogy e méltán elismert Irodalmi Rádió kiváló szerzői között szerepelhetek.