Hegedű szól, s én odafigyelek,
Hangjától vidám, derűs leszek.
Mikor valaki lágy húrokat penget,
Érzem benne magát a tiszta lelket!
Mosolygok és felfelé nézek,
Sóhajtok, boldogságot érzek.
Becsülöm az igazi tehetséget,
És a valódi művészi szépséget.
Sok hegedű szép szavát hallgatom,
Őket megkülönböztetni nem tudom.
Ugyanúgy csengenek s bár kedvesek,
Szemeim alig-alig lesznek nedvesek.
De ezrerszer ezer közül is látszol,
Ha hallgatom, ahogyan te játszol!
Tiszta hangja átjár mélyen, egészen,
Szívvel figyelek némán s félénken.
Bach, Mozart s talán Beethoven?
Hegedűd százak közül kiérzem!
Angyalok teszik kezeik a kezedre,
Nézz angyalodra, zenélj együtt vele!
Author: Zilahi Zoltán
1986-ban születtem Budapesten, de Gyömrőn élek, a természet közelségében. Tízéves koromban írtam első novellámat, amelyet történelemkönyvem Élet az őskorban című fejezete inspirált. 2004 januárja óta írok verseket, két évvel ezelőtt amatőr versenyt nyertem egyik költeményemmel. Az olvasás már gyermekként is meghatározó része volt életemnek: Elsőként Mándy Iván Robin Hood-ját és Mark Twain Tom Sawyer-ét olvastam, amelyek szélesre tárták előttem az irodalom szeretetének kapuját. Verseimben visszatérő motívumként jelenik meg a természet, a harmónia és a szerelem. Íróként cikkeim 2017 és 2019 között a Gyömrő Magazin-ban, 2014 és 2023 között pedig a Széchenyi Alapítvány honlapján jelentek meg. Most éppen egy disztópikus, posztapokaliptikus sci-fi regényen dolgozom. 2016 márciusa óta a Gyömrőszínház társulatának tagjaként amatőr színészként tevékenykedem, ami szintén közel áll hozzám. Érettségivel és teológiai mesterdiplomával rendelkezem, a C. S. Irodaház recepcióján dolgozom. Számomra az írás olyan, mint a levegő vagy az étel: Nem tudok élni nélküle.
