Emberek közt járok kelek,
Szinte észre sem vesznek.
Legyintek és rajta nevetek,
De közömbösséget színlelek.
Szürke folt a többi között,
S egem kéklik fejem fölött.
Egyszer egy szép napon
Belepett szürke nyugalom.
Te tűntél fel előttem,
Más férfi lett belőlem!
Fura érzések jártak át,
Mert valaki barátra talált.
Beszélgettem őszintén veled,
De lépésem tovább vezetett.
Elmélázva e csodán merengtem,
Ekkor valami furát észrevettem.
Szemek szegeződtek rám,
Néztek, s tátva maradt szám.
Mit figyelnek vajon rajtam?
Kérdésemre választ akartam.
Izzadtam és reszkettem,
Türelmemet elvesztettem.
Egy kirakatnál megálltam,
És újra eltátottam szájam.
Valami fénylett ruhám alatt,
Kezem szívemhez érve kutat.
De hiszen, hiszen az látszik,
Hogy a bensőm sugárzik!
Szívemből kiárad a fény!
Nem vagyok szürke lény!
Barátság lángol bennem,
Lehetetlen elrejtenem!
Forró könnyek hevesen cseppenek,
Láncai szétpattanak a lelkemnek!
Te tetted ezt, oh csodálatos angyal,
Arcomon ül büszkén nemes diadal.
Author: Zilahi Zoltán
1986-ban születtem Budapesten, de Gyömrőn élek, a természet közelségében. Tízéves koromban írtam első novellámat, amelyet történelemkönyvem Élet az őskorban című fejezete inspirált. 2004 januárja óta írok verseket, két évvel ezelőtt amatőr versenyt nyertem egyik költeményemmel. Az olvasás már gyermekként is meghatározó része volt életemnek: Elsőként Mándy Iván Robin Hood-ját és Mark Twain Tom Sawyer-ét olvastam, amelyek szélesre tárták előttem az irodalom szeretetének kapuját. Verseimben visszatérő motívumként jelenik meg a természet, a harmónia és a szerelem. Íróként cikkeim 2017 és 2019 között a Gyömrő Magazin-ban, 2014 és 2023 között pedig a Széchenyi Alapítvány honlapján jelentek meg. Most éppen egy disztópikus, posztapokaliptikus sci-fi regényen dolgozom. 2016 márciusa óta a Gyömrőszínház társulatának tagjaként amatőr színészként tevékenykedem, ami szintén közel áll hozzám. Érettségivel és teológiai mesterdiplomával rendelkezem, a C. S. Irodaház recepcióján dolgozom. Számomra az írás olyan, mint a levegő vagy az étel: Nem tudok élni nélküle.
