A csend palotája

Én beszélek, miközben köréd

palotát épít a csend:

ugyanaz a világ, de benned

csend fonja be a jelent.

Minden mondanivalóm szavak

keretébe foglalom:

engem nem köt nem tervezett

némasági fogadalom.

Ha kérdezlek, ismerten csengő

szavakra hagyatkozok,

s te kezeiddel felém saját

nyelved jeleit rajzolod.

Válaszod ujjakkal levegőbe

skiccelt néma vallomás:

szavakkal ki nem bélelt

díszkivilágítás.

Mozdulatlan ajkaid helyett

mindent elmesél kezed,

szemed az emberi érzések

sugárútján vezet.

Nem szólhatsz, s látom, ahogy mégis

szemeimből olvasol,

félúton hangom, s csended között

találkozunk valahol.

Hiszek a pillantásodnak és

hiszek a csendednek,

tegnap vezetni akartalak,

de ma már én követlek.

Ujjak táncába szőtt álmaid

csarnokában nem kötnek szabályok,

a csend palotájában

nincsenek királyok.

Author: Képíró Angéla

Mátészalkán születtem 1978-ban, általános iskolai és gimnáziumi tanulmányaimat szülővárosomban végeztem. A Debreceni Egyetemen szereztem jogi diplomát. Szüleim szerettették meg velem az irodalmat és a zenét. Az írás régóta fontos része az életemnek, így nagy öröm számomra, hogy az Irodalmi Rádiónál publikálásra is kaptam már lehetőséget.