Én beszélek, miközben köréd
palotát épít a csend:
ugyanaz a világ, de benned
csend fonja be a jelent.
Minden mondanivalóm szavak
keretébe foglalom:
engem nem köt nem tervezett
némasági fogadalom.
Ha kérdezlek, ismerten csengő
szavakra hagyatkozok,
s te kezeiddel felém saját
nyelved jeleit rajzolod.
Válaszod ujjakkal levegőbe
skiccelt néma vallomás:
szavakkal ki nem bélelt
díszkivilágítás.
Mozdulatlan ajkaid helyett
mindent elmesél kezed,
szemed az emberi érzések
sugárútján vezet.
Nem szólhatsz, s látom, ahogy mégis
szemeimből olvasol,
félúton hangom, s csended között
találkozunk valahol.
Hiszek a pillantásodnak és
hiszek a csendednek,
tegnap vezetni akartalak,
de ma már én követlek.
Ujjak táncába szőtt álmaid
csarnokában nem kötnek szabályok,
a csend palotájában
nincsenek királyok.
Author: Képíró Angéla
Mátészalkán születtem 1978-ban, általános iskolai és gimnáziumi tanulmányaimat szülővárosomban végeztem. A Debreceni Egyetemen szereztem jogi diplomát. Szüleim szerettették meg velem az irodalmat és a zenét. Az írás régóta fontos része az életemnek, így nagy öröm számomra, hogy az Irodalmi Rádiónál publikálásra is kaptam már lehetőséget.
4 Responses
„Hiszek a pillantásodnak és
hiszek a csendednek,
tegnap vezetni akartalak,
de ma már én követlek.”
Remek sorok. Mindig az alkalmazkodik, aki jobban szeret.
Szeretettel: Rita
Kedves Rita!
Köszönöm szépen!
Minden jót kívánok Neked!
Üdvözlettel:
Angéla
Kedves Angéla!
Szívesen. Én is minden jót kívánok!
Szeretettel: Rita
Köszönöm szépen!