Várva vártam a kék eget,
Balzsamos illatú reggeleket!
Vártam, ahogy cirógat a szél,
S virágok közt méh döngicsél,
Vártam szinte kíntól epedve,
Hogy langyos legyen az este!
Vártam sétát és zöld bokrokat,
De mit kaptam én? Villámokat!
Május, szerelmes lantod eltörött!
Esők s viharok zord ideje előjött!
Május! Talán neheztelsz rám,
Hogy ontod a hideget kábán?
Szürke a táj, mint a rút halál,
Ki szenvedésben kincset talál.
Sárba süllyed az ember lába,
Hol van a mező szép virága?
Didergő ajkam szél fagyasztja,
Bús haragom szívem dagasztja.
Jöjj el, végre kegyes, édes nyár!
Űzd messzire csalfa Májust már!
S boldog lesz a méla hajnal,
Mert napfény kelti diadallal
Mező és a rét együtt énekel,
Gyerekek játszanak vénekkel.
Author: Zilahi Zoltán
1986-ban születtem Budapesten, de Gyömrőn élek, a természet közelségében. Tízéves koromban írtam első novellámat, amelyet történelemkönyvem Élet az őskorban című fejezete inspirált. 2004 januárja óta írok verseket, két évvel ezelőtt amatőr versenyt nyertem egyik költeményemmel. Az olvasás már gyermekként is meghatározó része volt életemnek: Elsőként Mándy Iván Robin Hood-ját és Mark Twain Tom Sawyer-ét olvastam, amelyek szélesre tárták előttem az irodalom szeretetének kapuját. Verseimben visszatérő motívumként jelenik meg a természet, a harmónia és a szerelem. Íróként cikkeim 2017 és 2019 között a Gyömrő Magazin-ban, 2014 és 2023 között pedig a Széchenyi Alapítvány honlapján jelentek meg. Most éppen egy disztópikus, posztapokaliptikus sci-fi regényen dolgozom. 2016 márciusa óta a Gyömrőszínház társulatának tagjaként amatőr színészként tevékenykedem, ami szintén közel áll hozzám. Érettségivel és teológiai mesterdiplomával rendelkezem, a C. S. Irodaház recepcióján dolgozom. Számomra az írás olyan, mint a levegő vagy az étel: Nem tudok élni nélküle.
Egy válasz
„S boldog lesz a méla hajnal,
Mert napfény kelti diadallal
Mező és a rét együtt énekel,
Gyerekek játszanak vénekkel.”
Így legyen!
Szeretettel: Rita