Mikor zord idők jönnek,
Önmagamat választom ködnek.
Beborít a sűrű, sejtelmes homály,
Nem akarok látni az orromnál tovább.
Fentről súgják, Te csak menj a szívedbe vissza,
Lelked fejlődésének ez az igazi titka.
De az utat én választom, s ha máshogy alakul sorsom,
Talán megszűnik mindenféle gondom.
Csak megyek előre, a sűrű fekete felhőbe,
Nekem nem kell utat mutasson lelkem élénk tükre.
Nem akarok többé sem sírni, sem zokogni,
Semmilyen érzelmet nem akarok érezni.
Túlcsordult bennem az összes érzelem,
Nem akarok már tovább állni a mocsárban véresen.
Istenem, e földi léttől nehézzé vált lelkem,
Ezentúl nekem nem kell már semmilyen érzelem.
Author: Hajnal Cs. Krisztina
Köszönöm szépen az Irodalmi Rádiónak, hogy bemutathatom alkotásaimat, és ezáltal része lehetek én is az alkotói közösségnek. Esztergomban születtem, 1980-ban. Ének-zene tagozatos általános iskolába, zeneiskolába jártam, ezáltal a zene szeretete, zenélés (hobbyként) is része az életemnek. Az irodalom, a versek gyerekkorom óta közel álltak hozzám, gyerekként a könyvekkel valahogy mindig jobban megtaláltam a „közös hangot”, mint kortársaimmal. Bár próbálkoztam versírással kiskamasz koromban is, akkor még nem igazán sikerült…. Az áttörés 2024 őszén következett be, amit ma is egy csodaként élek meg, ahogy megszületett az első versem. Azóta az ihlet sűrűn megtalál, valamikor éjjel ébreszt fel egy kedves kis „rím”. Hajnal Cs. Krisztina néven alkotok. Ha verseim olvasása másoknak örömet okoz, vagy esetleg ezáltal könnyebben átél egy-egy nehezebb időszakot az életében az olvasó, nekem már megérte- hisz az érzéseink, érzelmeink akár fájdalomról, szeretetről szólnak, közösek. „Az élet életet nemz. Az energia energiát teremt. Azáltal leszünk gazdagok, hogy adunk magunkból.” – Sarah Bernhardt