A festő ecsetje

A festő ecsetje

 

Mint alkonyi fény a bús fák között,

úgy jöttél hozzám, hangtalanul.

Szemedben vágyak, mély, vad titkok,

s én hagytam, hogy testemre hullj.

 

Meztelen álltam, árnyék, fény,

remegő bőröm perzselte éj.

Ecseted lassan hozzám ért,

s a festék végigcsorgott rajtam.

 

Először óvatosan, mint egy csók,

mely szelíden, titokban lángol,

majd a kezed heve égetett,

s én hagytam, hogy a vászonra fessenek.

 

A szőrös ecset a bőrömhöz simult,

hűvös festék a mellemen futott.

Nyakamra csorgott, vállamra folyt,

s én beleremegtem, ahogy rám hajolt.

 

Leheleted forró volt, mint a nyár,

s én hagytam, hogy mindenem lássa már.

A vászon remegett, én is vele,

ahogy bőrömön gyúlt a festék s a kezed.

 

Nélküled semmi, a testem fehér,

nélküled nincsen, ki lásson, ki ér.

De ecseted nyomán az éj is ragyog,

s a képben örökre ott maradok.

 

 

Tóth Brigitta
Author: Tóth Brigitta

Kedves Olvasók! Brigitta vagyok, egy fiatal lélek, aki az írásban és a művészetekben találja meg a világ valódi jelentését. Minden szó, minden mondat egy apró darabja annak a végtelen mozaiknak, amelyet az élet formál körülöttem. Az alkotás számomra nem csupán kifejezésmód, hanem egy utazás – egy belső táj, ahol a gondolatok szárnyalhatnak, és az érzések formát ölthetnek. Művészetemben az érzelmek finom szálait igyekszem megragadni. A vers az a tükör, amelyben a lélek színei tükröződnek, a próza pedig a világ szépségét és árnyait meséli el. A festészet titkai, a színek és formák harmóniája mindig is lenyűgöztek, és sokszor ezek a hatások köszönnek vissza az írásaimban, ahogyan a szavak is megpróbálnak egy-egy képet, egy-egy pillanatot megörökíteni. Szeretem a csendes, ámde mélyebb rétegeket keresni az életben: a törékeny, de erős emberi kapcsolatokat, az érzelmek árnyalatait, a finom, szinte észrevétlen szépséget, amit a legtöbben hajlamosak vagyunk figyelmen kívül hagyni. A művészetek azok a kulcsok, amelyek segítségével beléphetünk a lélek legmélyebb zugaiba, és talán egy kicsit jobban megérthetjük magunkat és másokat. Ez a blog az én kis világom, ahová meghívlak benneteket is. Itt megosztom veletek az alkotásaimat – verseimet, történeteimet, érzéseimet –, és remélem, hogy együtt egy olyan közösséget alkothatunk, ahol a művészet nem csupán...

0
Megosztás
Megosztás

Egy válasz

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Rózsa Iván: Ragyogás

Rózsa Iván: Ragyogás (haiku) fent trónol immár udvari teliholdunk – hulló csillag hull Budakalász, 2026. április 30. Author: Rózsa Iván Rózsa Iván az Irodalmi Rádió

Teljes bejegyzés »

Rózsa Iván: Cinkelt lapok

Rózsa Iván: Cinkelt lapok Ha komoly játékosok bevesznek egy hálátlan bunkót a játékba, az előbb-utóbb hamiskártyás lesz, s el akarja rontani mindannyiunk játékát. Ám kiismerik,

Teljes bejegyzés »

Rózsa Iván: Nyugodt séta

Rózsa Iván: Nyugodt séta Remélem, hamarosan újra sétálgathatok sokak volt kedvenc utcácskáján a Karmelita előtt is; és ismét kinyit régi helyén a Várszínház. A Budai

Teljes bejegyzés »

Rózsa Iván: Kisebb kockázat

Rózsa Iván: Kisebb kockázat Ha két lehetőséged van csak: jobb egy biankó csekket valaki ismeretlennek kitölteni; mint egy olyat valaki másnak, akiről biztos tudod, hogy

Teljes bejegyzés »

Rózsa Iván: Potyautasok

Rózsa Iván: Potyautasok (haikufüzér) mindig felülnek fordulat vonatára – potyautasok potyautasok vakvágányra tereltek – tán végállomás tán végállomás módosult közben a cél – nem mehet

Teljes bejegyzés »