Amikor az ég ölel

Amikor az ég ölel

 

Ma reggel a Nap rám nevetett,
mint isten, ki tudja: van remény,
arany-ujjával szívemhez nyúlt,
s dal lett bennem a szenvedés.

Fölzeng a föld, mint hárfa húrja,
melyet régóta nem simít kéz,
de most az Ég nagy, meleg karja
ringat, mint anyja a gyermekét.

A fák csókos lombbal hajolnak,
madár imádkozik fönn nekem,
s én, a régi bús-kopott vándor,
hálát adok, hogy lélegzem.

Mert tavasz van, s minden sebből
most virág nő – szép, fényes ég!
Ma nem sírok: ma hiszek újra,
s napfény hordja a versem még.


Tóth Brigitta
Author: Tóth Brigitta

Kedves Olvasók! Brigitta vagyok, egy fiatal lélek, aki az írásban és a művészetekben találja meg a világ valódi jelentését. Minden szó, minden mondat egy apró darabja annak a végtelen mozaiknak, amelyet az élet formál körülöttem. Az alkotás számomra nem csupán kifejezésmód, hanem egy utazás – egy belső táj, ahol a gondolatok szárnyalhatnak, és az érzések formát ölthetnek. Művészetemben az érzelmek finom szálait igyekszem megragadni. A vers az a tükör, amelyben a lélek színei tükröződnek, a próza pedig a világ szépségét és árnyait meséli el. A festészet titkai, a színek és formák harmóniája mindig is lenyűgöztek, és sokszor ezek a hatások köszönnek vissza az írásaimban, ahogyan a szavak is megpróbálnak egy-egy képet, egy-egy pillanatot megörökíteni. Szeretem a csendes, ámde mélyebb rétegeket keresni az életben: a törékeny, de erős emberi kapcsolatokat, az érzelmek árnyalatait, a finom, szinte észrevétlen szépséget, amit a legtöbben hajlamosak vagyunk figyelmen kívül hagyni. A művészetek azok a kulcsok, amelyek segítségével beléphetünk a lélek legmélyebb zugaiba, és talán egy kicsit jobban megérthetjük magunkat és másokat. Ez a blog az én kis világom, ahová meghívlak benneteket is. Itt megosztom veletek az alkotásaimat – verseimet, történeteimet, érzéseimet –, és remélem, hogy együtt egy olyan közösséget alkothatunk, ahol a művészet nem csupán...

1
Megosztás
Megosztás

Egy válasz

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Az én Anyám

Edit Szabó : Az én Anyám Mottó : Anya csak egy van ! Az én anyám úgy szeretett, nem engedte el kezemet, kicsi falu,kicsi háza,

Teljes bejegyzés »

Egy nyugdíjas futócipő gondolatai

Egy kisváros sportboltjának polcán hónapok óta csak arra vártam, hogy valaki belépjen, magával vigyen, mert szüksége van rám ahhoz, hogy együtt rójuk a kilométereket.  Mivel

Teljes bejegyzés »

Árva

Sisa Richárd: Árva  Felhőt les Fannika.  Testét csalafinta ívbe csavarva kihajol az ablakon és a vándorló felhő-népet álmosan csodálja. Szállnak, szállnak a felhők pamacsosan. Földimogyoró szeme opálos

Teljes bejegyzés »

Altatódal

Csillagos fenn az ég, dalokat zeng a rét. Könnye lehull, földre gurul, új életet igéz.   Felhőt ringat az ég, végtelen tengerkék. Illan bánat, fújja

Teljes bejegyzés »

Csupaszon

Vihar rántott a torkába, szótlanul burkolt magába. Lefújt egy félelmes árnyat, mosta arcomról a mázat, oldotta a durva kérget, mit rám ragasztott az élet.  

Teljes bejegyzés »