Ha újra lépnék
Múltam ködén lépkedek csendben, fájva,
Döntéseim árnyai kísérnek tovább – lázban.
Ha nem bántam volna meg, nem látnám tisztán,
Milyen az út, hol én jártam egyedül – mégis tisztán.
A hibák tüzén égettem szívem titkát,
De nélkülük nem érteném meg, ki volt az árnyék – hát.
S akik körülöttem jártak némán vagy hangosan,
Most már látom, kik voltak barátok, s kik csak vándorok csupán.
Bánom egyes döntéseim zaját és csendjét,
De köszönöm a leckét, mit hozott a végzet mélye.
Mert csak így lett teljes a kép, az életem lapja,
Múltam köde mögött fény gyúl – és szívem már másként dobban ma.
Author: Tóth Brigitta
Kedves Olvasók! Brigitta vagyok, egy fiatal lélek, aki az írásban és a művészetekben találja meg a világ valódi jelentését. Minden szó, minden mondat egy apró darabja annak a végtelen mozaiknak, amelyet az élet formál körülöttem. Az alkotás számomra nem csupán kifejezésmód, hanem egy utazás – egy belső táj, ahol a gondolatok szárnyalhatnak, és az érzések formát ölthetnek. Művészetemben az érzelmek finom szálait igyekszem megragadni. A vers az a tükör, amelyben a lélek színei tükröződnek, a próza pedig a világ szépségét és árnyait meséli el. A festészet titkai, a színek és formák harmóniája mindig is lenyűgöztek, és sokszor ezek a hatások köszönnek vissza az írásaimban, ahogyan a szavak is megpróbálnak egy-egy képet, egy-egy pillanatot megörökíteni. Szeretem a csendes, ámde mélyebb rétegeket keresni az életben: a törékeny, de erős emberi kapcsolatokat, az érzelmek árnyalatait, a finom, szinte észrevétlen szépséget, amit a legtöbben hajlamosak vagyunk figyelmen kívül hagyni. A művészetek azok a kulcsok, amelyek segítségével beléphetünk a lélek legmélyebb zugaiba, és talán egy kicsit jobban megérthetjük magunkat és másokat. Ez a blog az én kis világom, ahová meghívlak benneteket is. Itt megosztom veletek az alkotásaimat – verseimet, történeteimet, érzéseimet –, és remélem, hogy együtt egy olyan közösséget alkothatunk, ahol a művészet nem csupán...
Egy válasz
„Múltam köde mögött fény gyúl – és szívem már másként dobban ma.”
Meghatóan szép és érett sor egy fiatal hölgytől.
Szeretettel és tetszéssel: Rita