Nagyon jól éreztem magam a húsvéti kiránduláson. A többi lakóval is egészen jól összebarátkoztam. Különösen Péterrel, akit Márta nővér mellém ültetett. Ő aktív korában rendőr volt és sok érdekes esetről mesélt. Ezért vele együtt örömmel jelentkeztem a május végi kirándulásra is. Ennek különlegessége az lett volna, hogy egy nem magyarországi határ közeli várost látogattunk volna meg.
Amikor elkészültem a reggelivel, összepakoltam az úticsomagomat és lementem az előtérbe. Gyönyörű idő volt, de ennek ellenére volt valami rossz érzésem. Furcsa volt, hogy még nem állt elő az otthon által a kirándulásokra rendszeresen bérelt kis autóbusz. Ez valójában Péternek tűnt fel, aki majd minden kiránduláson részt vett a két éve alatt, amióta az idősotthon lakója volt. Sőt, úgy öt perccel később érkezett az előre lefixált indulási időhöz képest. Péter rögtön észrevette azt is, hogy másik sofőrt kaptunk. Gyanúsan szemlélte a buszt is. Gyorsan beszálltunk és máris indultunk.
Péterrel egymás mellé ültünk, közvetlenül a sofőr mögötti helyekre. A sofőr mögött egy átlátszó plexi lemez volt, de ennek ellenére tisztán hallottuk, hogy többször telefonon beszélgetett. Ezt furcsálltuk. Mivel fiatal srác volt, először arra gondoltunk, hogy biztos a barátnőjével beszélget. Hiába nem illik hallgatózni, de hát épp előttünk beszélgetett, az ember önkéntelenül is hallotta.
— Figyeld csak Ádám! — szólt hozzám halkan Péter. — Milyen furcsa kifejezéseket használ telefonálás közben a mi sofőrünk. Azt mondta az előbb, hogy leszállítja az árut…, és hasonlókat. Szerinted mi lehet az?
— Hát, elég gyanús — válaszoltam. — Csak nem valami kábítószerről beszél? — suttogtam.
— Szerintem az lehet a dologban. Ha megállunk, akkor alaposabban megnézem az autóbuszunkat. A raktérben, vagy a kerékben szokták elrejteni az ilyen jellegű árút. Tényleg, tettünk be valamit a raktérbe? Mindjárt megkérdezem Márta nővért — kezdte el Péter összeszedni a gondolatait miközben erősen ráncolta a szemöldökét. Közben Márta nővér szólt a sofőrnek, hogy legyen szíves álljon meg még a határ előtt, mert többen egészségügyi szünetet kérnek még mielőtt elhagyjuk az országot. Ennek a sofőr nagyon nem örült. Azonnal visszaszólt, hogy hiszen a határ után rögtön ott is vannak a városban, nem érne rá ott megfelelő helyet keresni. Az egész út mindössze hetvenöt kilométer. Nem igaz, hogy ezt nem lehet kibírni — méltatlankodott. De Márta nővér hajthatatlan maradt. Emlékeztette a sofőrt, hogy a buszban idős emberek vannak. Így végül közvetlenül a határ előtti pihenőhelyen megálltunk.
Péter barátom azonnal elkezdte körbejárni a kisbuszt. Sofőrünk pedig enyhén méltatlankodva kiszállt és bement a boltba. Azonban a slusszkulcsot a buszban hagyta. Ezt Péter rögtön észrevette és amint a sofőr eltűnt, azonnal magához is vette. Engem pedig megkért, hogy rögtön hívjam a rendőrséget és közöljem velük, hogy a buszban vélhetően kábítószert rejtettek el. Ha kérdezősködnek, mondjam azt, hogy valószínűleg a hátsó kerékben lehet elrejtve, mivel az elég furcsának látszik. Mintha a dísztárcsa rosszul lenne felszerelve.
Félrevonultam és Péter kérésére hívtam a rendőrséget és megpróbáltam elmagyarázni a helyzetet. Ők kérték, hogy tartsuk a frontot, amíg odaérnek. Közben kijött a boltból a sofőr és elkezdte volna beterelni az utasokat a buszba. De észrevette, hogy hiányzik a slusszkulcs. Erre kétségbeesetten kezdett el kiabálni, hogy hová tűnt a kulcs? Mi Péterrel egy szót sem szóltunk. Azonban egyik utastársunk elkezdte volna mondani, hogy mintha Pétert látta volna a kormányhoz közelíteni. De gyorsan lehurrogtuk, hogy nem látott ő semmit.
Közben igyekeztünk a sofőrt meggyőzni, hogy biztosan ő tette el valahová a kulcsot, csak nem emlékszik rá. Nagyon igyekeztünk húzni az időt. Végre megérkeztek a rendőrök. Amint ezt a sofőrünk észlelte, elkezdett futni. De egyik fiatal rendőr utána eredt és pár tíz méter után elkapta. E közben kiszállt másik két rendőr is egy kutyával, aki azonnal elkezdett szimatolni. Hamarosan szagot is kapott az egyik hátsó keréknél. Leszedték a dísztárcsát és hamarosan elő is tűnt a küldemény.
Közben a többiek már mind végeztek a dolgukkal és elkezdtek volna visszaülni a buszba, de a rendőrség megérkezése és a fejlemények mindenkit kíváncsivá tettek. Döbbenten nézték, ahogy a sofőrt elkapják, majd az anyagot megtalálják a rendőrök. A kutyát is többen dicsérték. Mi Péterrel egymás mellett álltunk és elégedetten néztünk egymásra. A rövid akció végén pedig elhangzott a kérdés, hogy ki értesítette a rendőrséget, mire én jelentkeztem. Majd tovább záporoztak a kérdések, melyekre már Péter válaszolt, miközben átadta a kulcsot.
Végezetül közölték, hogy a buszt le kell foglalni. A társaságot pedig visszaszállítják az otthonba. Erre mindenki elkeseredett, hogy akkor most meghiúsul a várva várt kirándulás. Pedig olyan szép idő volt. Éppen városnézéshez való, stb. Ugyanakkor azt is elmondták, hogy a nagy fogásra való tekintettel nem kevés a nyomra vezetői díj, ezért abból egy újabb kiránduláson kívül még egyéb dolgokra is futhatja. Ennek mindenki örült. Pétert és engem pedig szinte hősként kezdtek el ünnepelni.
Author: Radnóti Katalin
Budapesten születtem, itt tanultam, kémia-fizika szakos diplomát szereztem, dolgoztam tanárként, lett családom és unokám. Régóta dédelgetett álmom volt, hogy novellákat írjak életem érdekes eseményeinek felhasználásával a sok szakmai jellegű publikáció után. Elterveztem, hogy amint nyugdíjba megyek és lemennek a vállamról a munkából adódó terhek, feladatok, írni fogok. Már évekkel ezelőtt elkezdtem a témák gyűjtését, és amint tehettem, máris elkezdtem az írást. Emellett sokat olvasok szépirodalmat, történelmi regényeket, minegy olvasási lázban égek, hiszen a hosszú munkás évek alatt erre jóval kevesebb időm volt. Tudom, hogy még tanulnom kell a novellaírást. Ezért szívesen olvasom a társszerzők írásait is. Napjaimat családom, nemrég született kisunokám édesíti meg. További fontos tevékenységem még a rendszeres uszodalátogatás, ahol nemcsak a sport a fontos, hanem a közösség is. Mindig van kivel beszélgetni, megosztani az örömöket, bánatokat, reflektálni az aktuális eseményekre. Szakmai honlap: https://rad8012.members.iif.hu/