A lombhullató fák óvnak, védnek,
és tavasztól őszig milyen szépek.
Még zsengék a levélkék kezdetben,
aztán megerősödnek időben.
Lombsátruk enyhet ad a melegben,
tűző napsugártól nyújt védelmet
felettünk, mint egy ernyőt tartanak
ágai, edzettek, hatékonyak.
Nincs szebb természet ajándékától,
csodálatos, élő, lombos fáktól.
Az ősz megfesti majd leveleit,
s mikor nincs már rá szükség levedlik.
Ledobja, hogy a fa tovább éljen,
és tavasszal majd új rügy teremjen.
Így ujjul meg évről-évre mindig,
tán egész emberemlékezetig.
Author: Tóth Lászlóné Rita
Nevem: Tóth Lászlóné. Írásaim Tóth Lászlóné Rita néven tettem fel és ezt használom a továbbiakban is. 2009-ben – édesanyám távozása után – űr maradt bennem és ezt az érzést ki kellett írnom magamból. Ezek a gondolatok, versek a gyászról és a hiányról szóltak. Véletlenszerűen találtam rá a Holnap Magazinra, aminek több éven keresztül tagja voltam. A havonta megadott témákra is próbáltak írni, így lassanként prózák is születtek és vidámabb versek is. Írtam többek között mesét, melyből egyet beküldtem a Nagycsaládosok Országos Szövetségének pályázatára, ami bekerült abba a harmincba, ami megjelent a kiadványukban. Egy szatírám az Irodalmi Jelen közölte le. Tagja vagyok az Érdi IRKÁNAK, ahol első alkalommal szintén egy mesém jelent meg. Csatlakoztam a Mesketéhez is, de valójában nem tartom magam meseírónak. A HM tagság megszűnését követően egy ismerősöm a Napvilágot ajánlotta. Annak lettem a tagja, de július elsejével már nem tölthető fel alkotás az oldalra. Három gyerekem, öt unokám és három dédunokám van. Főváros közeli településen – Solymáron – élek.
