Az utolsó ima.
Életem utolsó óráján mikor már a pap az utolsó kenetet felkente az utolsó imára nyílt a szám. Bár ez most nem bánatos ima volt. Inkább vidám. Miért kell szomorkodni? Hiszen szép életem volt. Az ima is így inkább nem is ima, hanem kérés volt a gyászolóim felé.
Arra kérlek titeket, hogy temetésem napján ne virágot hozzatok a sírom padján.
Inkább énekeljetek szép éneket, népi éneket, hogy lelkem vele szálljon.
Életem utolsó óráján ez a kívánságom.
Arra kérlek titeket, hogy temetésem napján ne sírjatok utánam inkább táncoljatok velem. Fogjátok meg egymás kezét és öröm táncot járva lelkemet segítsétek fel a Mennyek Országába.
Életem utolsó óráján az a kívánságom, hogy minden ember imádkozzon. Életem leáldozóban immár, de te meg élhetsz így kérlek vigyázz az életedre én helyettem.
A temetésem napján mindenki mosolyogjon, a nap is süssön és a templom harangjai se konduljon.
Ilyen imát talán még maga az Isten sem hallott én mégis fohászra emelem még egyszer szám.
Kérek mindenkit tekintsen e kérésre imaként így még a lelkem is könnyebb szálljon.
Hatalmas világ, könnyű a szívem fogadj be Mindenható kérésem szépen.
Vigyázok rád oda fentről te édes álom és mindenki virág helyett nézzen magába szépen és talán mindenki mosolyog szépen.
Author: Egyed-Husti Boglárka
Egyed-Husti Boglárka vagyok. Szeretem olvasni már kis gyerekként is és hamar kiderült, hogy az írás is elég közel áll hozzám. 16 éves korom óta írok először verseket, később pedig novellákat. A műveim számos antológiába, irodalmi pályázaton és internetes felületen is közelve lettek. Sok helyen Okleveles díjazásban részesültek műveim. Legnagyobb vágyom,hogy művemet az Álljunk meg egy novellára című plakáton is megjelenjen, minden évben pályázok.
