Csönd
Elmentél.
Nem sírtál. Csak fogtad a kezem.
S utána a csönd maradt mellettem.
Elmentél.
Némán, csöndesen.
Nem panaszkodtál, hogy fáj. Sose szoktál.
Mindig erős voltál.
S most a csönd kísér.
Elmentél.
Azt se mondtad, hogy szerettél.
Mielőtt lassan lecsuktad volna a szemed az órára néztél.
S csak ennyit mondtál: eljött az időm.
S csendben távoztál.
Elmentél.
S néha fúj be a szél. S mintha integetnél.
Talán leülsz a zongorához. És játszol egy olyan dallamot, amit senki más nem szokott.
Elmentél.
S a csönd utánad itt maradt. A polcok alján a könyvek alatt.
S hiányodnál már csak a csönd borzalmasabb.
Author: Egyed-Husti Boglárka
Egyed-Husti Boglárka vagyok. Szeretem olvasni már kis gyerekként is és hamar kiderült, hogy az írás is elég közel áll hozzám. 16 éves korom óta írok először verseket, később pedig novellákat. A műveim számos antológiába, irodalmi pályázaton és internetes felületen is közelve lettek. Sok helyen Okleveles díjazásban részesültek műveim. Legnagyobb vágyom,hogy művemet az Álljunk meg egy novellára című plakáton is megjelenjen, minden évben pályázok.

