A híd.
Írta: Egyed-Husti Boglárka
A híd tavaly lett felállítva és a legtöbb újságban benne volt, hogy a patak két partját összekötő híddal lehet mostantól használni. Azóta több gyalogos, kerékpáros, biciklis, babakocsis ment át keresztül. Esett rá eső, fújt a szél, hó szállt rá, de a híd ott ált és őrizte az emlékét a múltamnak.
Annak a múltnak, amelyre mindig szeretnék emlékezni.
Egy Októberi őszi napon, mikor a fák elkezdték hullatni a leveleiket és vérvörös színben pompáztak ott a híd közepén végre szerelmet vallottál nekem.
Rám néztél, fújt az arcodba a szél. Láttam, hogy küzdesz a szavakkal, láttam a lelkedben tomboló tengert, éreztem a gondolataid hullámait.
Majd megsimogattad az arcom és ezt mondta: „nem akarom, hogy pótlék legyél. Azt akarom, hogy a barátnőm legyél.”
Mikor kimondtad ezt tudtam így is gondolod.
Átöleltél és megcsókoltál.
A híd volt ennek a csóknak a tanúja és most itt állok a híd közepén eltelt egy év és egy szelence van a kezembe. A te hamvaidat tartom benne.
Várom a szél erejét, várom a madarak repülését, várom a patak folydogálását, a futó emberek suhanását, de nem jön senki, nem szállt fel madár, még repülő gép sincs fent az égen.
Csak a néma csend vesz körül.
A felhők közül rózsaszín színben megtörik a fény és úgy érzem mintha a lelked menne fel az Ég felé.
Vége
Author: Egyed-Husti Boglárka
Egyed-Husti Boglárka vagyok. Szeretem olvasni már kis gyerekként is és hamar kiderült, hogy az írás is elég közel áll hozzám. 16 éves korom óta írok először verseket, később pedig novellákat. A műveim számos antológiába, irodalmi pályázaton és internetes felületen is közelve lettek. Sok helyen Okleveles díjazásban részesültek műveim. Legnagyobb vágyom,hogy művemet az Álljunk meg egy novellára című plakáton is megjelenjen, minden évben pályázok.
