A képviselő

A képviselő

Egyed-Husti Boglárka novella

Lajos el se hitte, amikor megválasztották. Mivel függetlenként indult így az esélyei egyenlőek voltak a nullával. Most mégis ő lett a képviselő. A kis faluban sokan ismerték és szerették őt. Ő is sok reformot ígért a választások után ezért nem akarta cserben hagyni a szavazóit. Első nap be is ment a Hivatalába, ahol rögtön rájött, hogy bizony ő a politikához nem ért.

Ezért mindenkinek adott és csak adott. kérvényeket fogadott el és nem járt utána a dolgoknak így hamar kiderült, hogy az egyik fontos beruházásnál lenyúlták a pénzt. Gizike a sokat látott titkárnő csak ennyit mondott: el sikkasztották.

Lajos ezért megfogadta, hogy még keményebben fog dolgozni és még többet szeretne tenni a választók érdekében, de mindig volt egy buktató. Mindig csak jöttek és jöttek és Lajos egyszerűen nem bírta.

A település nagy beruházásokat akartak végbe vinni és bár a lakosság és Lajos is tiltakozott ellene a helyi nagy vállalat mégis elkezdett építkezni.

Aztán jött Gizike, hogy Lajost fentről keresik. A nagy főnök tette hozzá csendesen. Lajos azelőtt még sose beszélt vele, mit is mondhatna ő neki. Ő csak egyszerű béres emberfia volt.  A nagy főnök meg hát mégis csak valaki.

A telefonba szűkszavúan beszéltek, tényeket és adatokat közöltek majd két opciót ajánlottak fel Lajos számára. Másnap megkötötték az üzletet, minden papírt aláírtak. Lajos számlájára gyorsan átment a pénz.

Gizike a sokat látott titkárnő csak ennyit mondott: mindenki megvehető.

Teltek múltak az évek és a településen a nagy beruházás megvalósult, a helyiek elszegényedtek, az ivóvíz a beruházás miatt szinte teljesen ihatatlan lett és Lajos közben elkezdett inni, drogozni majd prostikat is fogadott.

Aztán egy szép napon, mikor Gizike lefőzte a kávét és bement, hogy kiszolgálja Lajos már nem élt.

Felakasztotta magát.

Vége

Egyed-Husti Boglárka
Author: Egyed-Husti Boglárka

Egyed-Husti Boglárka vagyok. Szeretem olvasni már kis gyerekként is és hamar kiderült, hogy az írás is elég közel áll hozzám. 16 éves korom óta írok először verseket, később pedig novellákat. A műveim számos antológiába, irodalmi pályázaton és internetes felületen is közelve lettek. Sok helyen Okleveles díjazásban részesültek műveim. Legnagyobb vágyom,hogy művemet az Álljunk meg egy novellára című plakáton is megjelenjen, minden évben pályázok.

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Hírösszefoglaló – 2026. május 1.

Kedves Olvasóink! Az alábbi bejegyzésben számolunk be elmúlt másfél havi munkánk eredményeiről, legutóbb megjelent új könyveinkről, tavaszi pályázatunk végeredményéről, közzétett hanganyagainkról és videóinkról, ill. szeretettel

Teljes bejegyzés »
Uncategorized
Bencze Margit

Rózsaszín muskátli

Nagyon szeretem a virágokat. A rajongásomat irántuk drága édesanyámnak köszönhetem, aki talán még nálam is jobban imádta őket. Hajdanán vidéki családi házunk virágoskertje a legszebb

Teljes bejegyzés »

A NŐ

Kislány, anya, hölgy vagy mama. Egy szóval a nagybetűs NŐ. Gyengéd lélek, kedves mosoly. A föld felett, hopp, libbenő. Nélkülük hát lenne élet? Vigaszt férfi

Teljes bejegyzés »
Versek
Ivántsy Gábor

hajnalban, hajnal előtt*…

  a vadász ül, hosszú, méla lesben**, szeme előtt távcső, abba néz nagyon: mert, mint múltkor, éjjel, ott lent, a kis patak medrében, megint ott

Teljes bejegyzés »

Rózsa Iván: Szirmok

Rózsa Iván: Szirmok (hat haiku) szirmok hullanak Sakura ünnep után – ilyen az élet rügyből lesz szirom, embrióból nagy lakli – csodás a világ! tavasz

Teljes bejegyzés »

Rózsa Iván: Bumeránghatás

Rózsa Iván: Bumeránghatás Az ausztrál bennszülötteknek kétféle bumerángjuk volt évezredek óta. A visszatérő bumerángot főként arra használták, hogy az adott területet feltérképezzék; és felriasszák, kicsalogassák

Teljes bejegyzés »