A zongora.
Írta: Egyed-Husti Boglárka
Az ablakpárkány alatt állt az ütött kopott régi hangszere a zongorája. Az volt a mindene. Nagyon ritkán ült le a kis zsámolyra, de amikor leült és játszott rajta csodák születtek.
A kis ujjaival megérintette a fekete fehér billentyűket és a zongora életre kelt. Olyan csodálatos dallamokat játszott a nyitott ablak alatt, hogy mindig megállt valaki az utcáról és hallgatta azt.
Amikor játszott megállt tér és idő. Más dimenzióba repült az ember. A zene repítette őt is fel.
Oda ahol nincs szomorúság, ahol nincs magány és kirekesztés. Csak boldogság van és dallamok.
A lelke a nyitott ablakon át repült ki az ég felé, szárnyaival. Fel.
Tudom, mert én nyitottam neki ki az ablakot.
Ő volt az én édesanyám.
Az apró termetű nő, aki kis ujjával csodálatosan játszott a zongora billentyűin.
Vége
Author: Egyed-Husti Boglárka
Egyed-Husti Boglárka vagyok. Szeretem olvasni már kis gyerekként is és hamar kiderült, hogy az írás is elég közel áll hozzám. 16 éves korom óta írok először verseket, később pedig novellákat. A műveim számos antológiába, irodalmi pályázaton és internetes felületen is közelve lettek. Sok helyen Okleveles díjazásban részesültek műveim. Legnagyobb vágyom,hogy művemet az Álljunk meg egy novellára című plakáton is megjelenjen, minden évben pályázok.
