Átok

Átok

Egyed-Husti Boglárka

Afrika

Apám régész volt és egy nyáron elutazott Afrikába. Jövő nyáron már minket is vitt magával. Sok csodálatos helyre eljutottam. Voltam szavannákba, teveháton utazhattam. Láttam a csodálatos piramisokat. Ittam teát és minden este hallgattam a mesét, melyet a bölcs és vak öreg néger ember mesélt nekünk.

A mesét most itt teljes történetében szeretném leírni nektek és mindenki eldönti, hogy hisz-e benne.

A mély dzsungelben élt egy törzs. Távol mindenkitől és mindentől. A civilizáció sok évig megkímélte őket így ők a legnagyobb békességben éltek a természettel és annak ajándékaival. Ruhájuk alig volt, inkább csak a pálmaleveleket viselték. Kis ékszereket viseltek már gyerekként a kezükön.

Néha nagy ünnepek napján kifestették egymás arcát. Sok ünnepük volt. A fiúk avatása, a lányok avatása, az esküvő és a halál is mind ünnepség keretein belül zajlottak. Menetrendje volt ezeknek az ünnepeknek, ahol a helyi öregek és a javas asszony is részt vett.

Ők külön éltek a törzs tagjaitól, csak az ünnepekre jöttek be a törzsbe, Ilyenkor varázsénekeket énekeltek, mormoltak és csodálatos füzeteket itattak. Számukra a lékel fontos dolgot képviselt és minden egyes ünnepkor a léleknek szentelték magukat.

Úgy tartották, hogy a Föld Anya adta a lelket így ő rendelkezik afelett és ő dönti el, ki mikor lesz férfi, nő. Ki -kivel házasodjon és arról is ő döntött, mikor haljon meg. A bennszülöttek hittek a Föld Anyának, aki Szellemként látogatta meg a javasasszonyt és az ő nyelvén tolmácsolta a közösség felé. Így a javasasszony nagy tiszteletben ált a törzsben.

Egy szép napon idegen fehér emberek érkeztek a törzsbe, kik furcsa készüléket tartottak a kezükbe. a bennszülöttek a félelem helyett kíváncsiságot éreztek a különös szerkezet iránt. A javasszony hiába intette őket, hogy a gép el van átkozva és elrabolja a lelküket a törzs tagjai most nem hittek neki.

Így megengedték, hogy a különös szerkezettel lefényképezzék őket. Ők nem tudták, hogy ez a szerkezet maga a fényképező gép. A lelkük bekerült a gépbe így onnan soha többé nem szabadult.

A törzs tagjai sora haltak meg és folyton fekete volt a felhő. A Föld Anya sírt mert a lelkek nem tudtak kijönni a keretből.

Egy szép napon a bennszülött törzs eltűnt. Helyette egy kis Sziget alakult ki, ahol a lelkek azóta is várják, hogy felébredjen a Föld Anya és végre kijöhessenek.

Vége

Author: Egyed-Husti Boglárka

Egyed-Husti Boglárka vagyok. Szeretem olvasni már kis gyerekként is és hamar kiderült, hogy az írás is elég közel áll hozzám. 16 éves korom óta írok először verseket, később pedig novellákat. A műveim számos antológiába, irodalmi pályázaton és internetes felületen is közelve lettek. Sok helyen Okleveles díjazásban részesültek műveim. Legnagyobb vágyom,hogy művemet az Álljunk meg egy novellára című plakáton is megjelenjen, minden évben pályázok.