Bűvész trükk.
Egyed-Husti Boglárka írása
Színház az egész világ,
És színész benne minden férfi és nő:
Mi a jó bűvész trükk lényege? Hát pont az, hogy a bűvész eltünteti magát a trükköt és végig azt hiszed csodát látsz.
Gyerekként imádtam a bűvészeket nézni, mert hittem, hogy tényleg a kalapból varázsolja elő a nyuszit. Hinni akartam, hogy az embert ketté lehet fűrészelni és hogy nincs csapó ajtó. Aztán láttam egy csapnivalóan rossz bűvész számot és elillant a varázs. Ha lehet úgy is fogalmaznék felnőttem. Láttam, amit más nem akart látni, mert már tudtam, nem csoda, amit látok, hanem szemvényvesztés. Csak olcsó trükk semmi más. Olyan érzés volt, mikor rájössz, hogy nincs Mikulás. Csalódott vagy, de a szíved mélyén mindig tudtad, hogy Mikulás nem is létezik. Te mégis hinni akartál benne.
Én is sokáig hittem. Aztán csalódtam egyszer, kétszer és már nem hittem.
Míg nem megismertem István és olyan trükköt láttam tőle, amit azóta is emlegettek. Ha nem láttam volna és más meséli azt hittem volna kitalálja, de láttam, mivel ott voltam.
István ezt a novellát neked írom remélem eljut hozzád.
István négy évig ismertem. Vagyis ez rossz szó, mert nem ismertem. Hiszen honnan is ismerhettem volna? Csupáncsak egy gimnáziumba jártunk egy osztályba. Nem tudom mit gondoltam róla. Ahogy azt sem tudom ő mit gondolhatott rólam, de ha jellemezni kéne kettőnk kapcsolatát a bonyolult szó lenne a legjobb jelző.
Ugyanis azzal kezdtünk, hogy majdnem egymásnak estünk. Kiderült, hogy a bátyát apukám tanította az Egyetemen és apumákról elég rossz véleménnyel volt a bátya ő, mint meg a szenvedélyes kis öcsi kijelentette, hogy apám ilyen meg olyan ember. Én meg, mint egy szenvedélyes, édesapját szerető lány kijelentettem, hogy hülye. Mármint István.
Hát így indult a mi kapcsolatunk.
Aztán valahogy harmadikban elmentünk Görögországba nyaralni, pár osztálytársammal. Az akkori német tanárnők intézte, busszal mentünk. István, Gabi, Angi, Niki és én. Egy fiú a többi lány.
Akkoriban kezdett kialakulni a lázadó énem így az első dolgom az volt a nyaraláson, hogy kértem egy szál cigit, leültem a homokban és elszívtam azt a többiek meg néztek, hogy akkor mi van.
Aztán este elmentünk egy helyi bárba, ahol ettünk, majd énekeltünk, kicsit később már ittunk is és valamiért, valahogyan én és István az asztalon táncoltunk. Közösen. Ha akartam volna összejöhettünk volna. Szerintem. Nem tudom ő akarta volna-e, de emlékszem, hogy utána folyton hecceltük egymást. Tudjátok, ahogy a szerelmespárok heccelik egymást. Vonzó férfi volt, nem tagadom. Volt benne valami őserő.
Aztán le érettségiztünk és eltűntünk egymás életéből.
Sok év múlva ismét találkoztunk és itt jön a trükk. Beültünk egy étterembe, nosztalgiázottunk, beszélgettünk. István láthatóan könnyed volt, jól érezte magát. Holott -ezt ekkor még nem tudtam-nemzetközi körözés alatt ált.
Az ember fényes nappal bemegy az étterembe, úgy, hogy senki sem tudja, hogy körözés alatt áll, leül iszik, eszik velünk úgy, hogy pénzdíj van kitűzve rá és vígan mosolyog. Azt hittem rosszul hallok, amikor megtudtam egy zsaru haveromtól, hogy ha aznap feljelentem simán elviszik a börtönbe. Sőt a haverom elmondta azt is, hogy már több hónapja keresték eredménytelenül. Ez meg bemegy fényes nappal az étterembe. Na ilyen egy jó bűvész trükk.
Aztán ahogy lenni szokott elkapták, állítólag börtönbe is ült, ahogy halottam, olvastam.
Aztán megint eltűnt, mint ha sosem létezett volna. Egy árny, egy nyúl, aki visszamászik a cilinderbe.
Minden elismerés István. Megleptél. Gratulálok.
Vége
Author: Egyed-Husti Boglárka
Egyed-Husti Boglárka vagyok. Szeretem olvasni már kis gyerekként is és hamar kiderült, hogy az írás is elég közel áll hozzám. 16 éves korom óta írok először verseket, később pedig novellákat. A műveim számos antológiába, irodalmi pályázaton és internetes felületen is közelve lettek. Sok helyen Okleveles díjazásban részesültek műveim. Legnagyobb vágyom,hogy művemet az Álljunk meg egy novellára című plakáton is megjelenjen, minden évben pályázok.





Egy válasz
„már több hónapja keresték eredménytelenül. Ez meg bemegy fényes nappal az étterembe. Na ilyen egy jó bűvész trükk.”
Remek sztori volt. Erre nyilván nem gondolt senki, hogy egy kőrözött személy vidáman ebédel a volt osztálytársával világos nappal egy étteremben.
Szeretettel: Rita