Csík.
Egyed-Husti Boglárka
Te idióta! Mit csináltál? Felszívtad az utolsó csíkot? Hol van?
Nézz rám és én nem mondok semmit, nem is kell. Nekem is szükségem volt arra a csíkra. Hogy túl éljem. Már nem a napot, nem a hetet és a jónapot, hanem azt a 10 percet, ami mindig a csík szívása előtt jön. Fájdalmasan nézek szét magham körül, de már elismertem én itt fogok meghalni ebben a pöcegödörben. Undorító hányás, fosás, pisi szagú híd végben. Csak egy matracom van, már cipő sincs a lábamon. A testemet ellepik a tűszúrások nyomai. Vénáim sincsenek már. Csak egy 45 kilós test vagyok. Ennyi maradtad belőlem. a fogaim rohadnak, a hajam tépett, de amikor csíkozok az maga a mennyország. 10 perc öröm. Repkedés, tágulás, szalag szakadás.
Megéri? Kérdezték még anno azok az emberek, akik régen barátaim voltak. Most már nincs senkim. Egyedül vagyok. Na persze ez nem teljesen igaz pár narkós van még rajtam kívül, de ezek nem haverok. Ezek inkább csak piócák. Egymás elöl dugjuk el az utolsó anyagot, mert önzők lettünk és csak az önös érdekeinket nézzük. Hiába, ha függő vagy csak az élvezet számít. Csak a 10 perc mámor, minden más értelmét veszti.
Volt idő, amikor tiszta voltam. Több ízben is bent voltam a leszoktatóba, de valahogy mindig jött a csíkozás és visszakerültem. Nem keresek már kibúvót, mentségeket, nem magyarázkodom már, nem könyörgőm, nem tagadok. Szerintem, elérkeztem az utolsó fázisba. Elfogadtam, beletörődtem, hogy ez van.
Én ezt az utat választottam. A 10 perc mámort.
Megéri? Kérdezték és én őszintén nem tudok válaszolni neked erre, mert ha rám nézel egy rothadó hullát látsz én viszont gyönyört és mámort látok és csak a csík lebeg a szemeim előtt.
Meg fogok halni. Tudom. Ez az egy biztos, amit tudok ezzel kapcsolatban.
Aztán leülök a poloskákkal teli matracomra és be csíkozom magam.
Bejegyzés egy függő naplójából
Author: Egyed-Husti Boglárka
Egyed-Husti Boglárka vagyok. Szeretem olvasni már kis gyerekként is és hamar kiderült, hogy az írás is elég közel áll hozzám. 16 éves korom óta írok először verseket, később pedig novellákat. A műveim számos antológiába, irodalmi pályázaton és internetes felületen is közelve lettek. Sok helyen Okleveles díjazásban részesültek műveim. Legnagyobb vágyom,hogy művemet az Álljunk meg egy novellára című plakáton is megjelenjen, minden évben pályázok.
Egy válasz
„én viszont gyönyört és mámort látok”
Ezzel nem csak a csíkozó van így. Annyi mindenben tudja ezt ezernyi, talán milliónyi ember látni, italban, szexben, pénz utáni sóvárgásban, másik embernek való ártásban – lásd háborúk – azokat ítélem el, akik tönkreteszik az embert, nem azokat, akik bármiben is tönkrementek.
Szeretettel: Rita