Detox

Detox.

Írta: Egyed-Husti Boglárka

A mentőautó szirénázva suhan át az összes utcán, villog és a lámpa bár piros a sziréna meg szól így tudják, hogy sürgős. Én, aki a mentőbe fekszem nekem nem az. Én már nem sietek sehová. Ráérünk. Hová siessek? Nem vár senki.

Érzem, hogy 100-al robogunk, mint valami filmbe, amikor autós üldözési jelenet van. A kocsi megy az üldöző is közben az ablakot lehúzzák és lövik egymást a kocsiból. A pupilláim is lövik ki magukat egy másik univerzumba. Mindjárt…nem kell sietni. Ők viszont idegesek. Nem akarják, hogy itt haljak meg. A szerencsétlen drogos. Nehogy már az ő mentőjükbe haljon meg. Még a végén belső vizsgálat lesz. Az pedig nem hiányzik senkinek. Ugye srácok? Jól mondom? Bár ők nem hallanak engem, mert oxigén maszk van rajtam, de én látom még fél szemmel őket. Viszonylag 2 fiatal srác.

Érzem, hogy kezdek remegni, tudom, hogy ez nem jó mert kezd kiszállni az anyag és a testem jön vissza. A lélektelen testem, amit annyira utálok. Sose szerettem. Olyan semmilyen.

Érzem, hogy megálltunk, kiszáll a két srác, a hordágyon én és a vizeletem és a szarom. Undorító szól meg a pultos Julika. Volt már rosszabb is Jolika. Ne tessék aggódni. Volt már rosszabb is. Ha például a saját hányásomba fetrengenék itt, de tudom, hogy az is mindjárt eljön. Tudom mi a procedúra. jön a gyomor kimosás, majd a fürdés és végül a szép pihe puha takaró aztán másnap majd bejön a nagyon nagy szaktekintélyű doktor úr. És majd ő megmondja a tutit. Így is lett.

Szép csendben alszom el, kimostak belőlem mindent.

Majd jön a nagy neves doktor úr azt gondoltam ő is bemos csak szavakkal. Ehelyett rám néz és csak ennyit mond: „ maga megint itt van a detoxba?” „Most mit kezdjek én magával?”

Jó kérdés doktor úr. Adjon valamit gyorsan, mert fáj a fejem, aztán engedjen haza.

Nem így tett. Beutalt rehabra. Azóta is hálás vagyok érte.

Vége

Egyed-Husti Boglárka
Author: Egyed-Husti Boglárka

Egyed-Husti Boglárka vagyok. Szeretem olvasni már kis gyerekként is és hamar kiderült, hogy az írás is elég közel áll hozzám. 16 éves korom óta írok először verseket, később pedig novellákat. A műveim számos antológiába, irodalmi pályázaton és internetes felületen is közelve lettek. Sok helyen Okleveles díjazásban részesültek műveim. Legnagyobb vágyom,hogy művemet az Álljunk meg egy novellára című plakáton is megjelenjen, minden évben pályázok.

0
Megosztás
Megosztás

Egy válasz

  1. Ismét egy remek írást hoztál. Micsoda megkötözöttség és hányan élnek jól abból, hogy tönkretesznek másokat. Nem akarják hallani a lelkiismeretük hangját, mert azt már elmosta a pénz utáni vágy.

    Szeretettel: Rita

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Szeretni csak úgy…

  Szeretni csak úgy…     Úgy szeress, mint a Nap a Földet több millió éve!   Te szeress  úgy, ahogy édesanyák ezen a Földön.

Teljes bejegyzés »

Szándékos?

Jó szándék helyébe várhatsz-e jót, vagy legalább egy reakciót? Csend. Az vajon válasz? Magadban mélyen kiabálhatsz… Már látod, ahogy a kívánságok tengerén evezve messze néz

Teljes bejegyzés »

Az ezüstfenyő toboza A völgyben már megült a hajnali pára, sűrűn és fehéren, mint a frissen fejt tej. A hegyek lábánál fekvő kis faluban ilyenkor

Teljes bejegyzés »

Március óta 

Mikor is írtam rólad, neked utoljára? Talán március közepén mérgemben, Hogy kezdtél elmenni rossz irányba S hogyan süllyedsz el a mélyben.   Azóta is beszélnünk

Teljes bejegyzés »

Ébredezés

Author: Faragó Maia Faragó Maia vagyok: kreatív író, költő, blogger, diplomás kommunikátor, online tartalomszerkesztő. Pályafutásomat újságíróként, főszerkesztő-helyettesként, korrektorként, kommunikációs és PR- marketing asszisztensként kezdtem. A

Teljes bejegyzés »

Levegőt!

  Minden jó lesz, magamban ezt hajtogattam. Aztán már levegőt sem kaptam, annyira megfelelni akartam…. Alárendeltem sok mindennek magam. Pedig… nem tudhatod a sors mit

Teljes bejegyzés »