Fények és szellő
Kényes hurok kendőként nyakadon.
Mező felett himbálódzó árnyék alakod.
Szemed égbolt csillagain jelet fakaszt.
Felhős tekintet, alant sárnyomra ragad.
Szellő kering csizmád alatt, cirógató
napfénnyel ébred a hajnal. Törekszik
az erdő mélyéről, kúszik a tisztásra.
Rácsodálkozik a rongyos gúnyádra.
Nyitnád szalma hangú szád köszönni.
Könnyű kalap fejeden, elkezd zizegni.
Zsebedben ceruza, mosolyod grafit.
Ez csak álom, így nem lehet élni.
Születtél volna, mint szerető, érző lélek.
Nem szalmabábként vágytál az életre.
Vásott ruha, napszítta arc, eltűnődve.
Ölel karod minden élőlényt, ha lehetne.
Fények fejemben, szél fúj gondokat.
Napsugár a reggelim, esővíz italom.
Egyszerű lét kell, nyílt mező, vigalom.
Kóclelkem békés, Isten szerető oltalom.
2025.05.29
Author: Horváth Attila
Sziasztok, Horváth Attila, az Irodalmi Rádió szerzője. Voltam, vagyok, leszek.. Mindent csak Érte teszek. Élet, Szerelem, Érzelem, Vágy, Elfogadás. Itt és most, szárnyaljatok sorok…