Doboz

Doboz.

Írta: Egyed-Husti Boglárka

Ott ültünk a padon, Miki szeme az én szememen pihent. Szorosan öleltük egymást. Nem akartunk beszélni, A szavak néha teljesen feleslegesek.

Aztán mégis Miki megtörte a csendet és egy dobozt adott a kezembe.

Néztem rá még mondtam is neki, hogy se név se szülinapom nincs mire ez az egész? Mégis megkért rá, hogy bontsam ki azt.

Amikor kibontottam egy egyszerű kis karikagyűrű volt benne.

„Ez egy…”-kezdtem volna a mondatot mire Mike befejezte azt:

„Egy eljegyzési gyűrű”.

Hosszú csend következet ez után.

Minden vágyam az a gyűrű volt, évekig harcoltam érte és harcoltam a kapcsolatunkért Mikivel.

Nem volt egyszerű. Néha Miki az őrületbe kergetett, csökönyös volt és voltak fura dolgai, én mégis szerettem.

Teljes szívemmel szerettem őt.

Aztán évekig elváltak egymástól az útjaink.

Most meg itt ülünk egy padon és gyermekkori szerelmem megkéri a kezemet.

Nem tudom mit kezdeni ezzel, a saját érzéseimmel se voltam tisztába.

Azt tudtam, hogy Miki megváltozott, felvállalt, láttam, hogy ő is komolyan gondolja ezt. Akarta azt a kapcsolatot. De egy eljegyzés és egy házasság azért az teljesen más.

Mintha olvasott volna a gondolataimba és annyit mondott, nem kell rögtön igent mondani, ad gondolkodást időt.

Nem akartam megbántani őt, de azt se tudtam, hogy akarom-e azt a gyűrűt. Pedig az egyik felem kiabált a másikkal. Te nem vagy normális? Erre vágytál és most itt van és te bizonytalan vagy? Nem is értelek. Mondj igen. De ez nem olyan könnyű győzködőm magam és próbálok nem bele örülni a fejembe lévő hangok meg győződésétől.

Tudtam már mindent Mikről, tudtam, hogy milyen balhéi voltak, de azt is láttam, hogy az élet, ahogy gondoltam akkoriban sose volt hozzá kegyes. De ez most mégis más.

Itt ülök és nézem a dobozt és a kis gyűrűt és várok valami jelet.

Vége

 

Egyed-Husti Boglárka
Author: Egyed-Husti Boglárka

Egyed-Husti Boglárka vagyok. Szeretem olvasni már kis gyerekként is és hamar kiderült, hogy az írás is elég közel áll hozzám. 16 éves korom óta írok először verseket, később pedig novellákat. A műveim számos antológiába, irodalmi pályázaton és internetes felületen is közelve lettek. Sok helyen Okleveles díjazásban részesültek műveim. Legnagyobb vágyom,hogy művemet az Álljunk meg egy novellára című plakáton is megjelenjen, minden évben pályázok.

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Uncategorized
Bencze Margit

Rózsaszín muskátli

Nagyon szeretem a virágokat. A rajongásomat irántuk drága édesanyámnak köszönhetem, aki talán még nálam is jobban imádta őket. Hajdanán vidéki családi házunk virágoskertje a legszebb

Teljes bejegyzés »

A NŐ

Kislány, anya, hölgy vagy mama. Egy szóval a nagybetűs NŐ. Gyengéd lélek, kedves mosoly. A föld felett, hopp, libbenő. Nélkülük hát lenne élet? Vigaszt férfi

Teljes bejegyzés »
Versek
Ivántsy Gábor

hajnalban, hajnal előtt*…

  a vadász ül, hosszú, méla lesben**, szeme előtt távcső, abba néz nagyon: mert, mint múltkor, éjjel, ott lent, a kis patak medrében, megint ott

Teljes bejegyzés »

Rózsa Iván: Szirmok

Rózsa Iván: Szirmok (hat haiku) szirmok hullanak Sakura ünnep után – ilyen az élet rügyből lesz szirom, embrióból nagy lakli – csodás a világ! tavasz

Teljes bejegyzés »

Rózsa Iván: Bumeránghatás

Rózsa Iván: Bumeránghatás Az ausztrál bennszülötteknek kétféle bumerángjuk volt évezredek óta. A visszatérő bumerángot főként arra használták, hogy az adott területet feltérképezzék; és felriasszák, kicsalogassák

Teljes bejegyzés »

Rózsa Iván: Egyedül a Paradicsomban

Rózsa Iván. Egyedül a Paradicsomban Egyedül hánykolódni a Paradicsomban, Tenger hullámai közt kis csónakban, Nincsen rosszabb érzés a magánynál: Nem volt senki magányosabb József Attilánál.

Teljes bejegyzés »