Fiú az étterembe.
Írta: Egyed-Husti Boglárka
Állok az 1-villamos vonalán, a panel rengeteg alatt van egy kis étterem. Nagyon hangulatos. Még 2 óra sincs, de már teli van. Folyamatosan jönnek be és ki az emberek. Aztán egyszer csak észreveszem őt. Ott ül egyedül. Nézi a telefonját. Mintha várna valakire. Kisportolt test, kivillanó tetkó. Olyan szomorú az arca. Szeretnék bemenni hozzá. Megvigasztalni őt. Aztán eszembe jut, hogy nem tudok róla semmit. Csak azt, hogy egy szomorúan néző fiú az étterembe.
A város egyre zajosabb. A síneken egyre hangosabban csörömpöl a villamos. Iszonyú forgalom van. A gyerekek mennek be épp a Mekibe szülinapi zsúrt tartanak, kezükbe lufik és ajándékok. A nap épp aranyló színeiben megy lefelé, a fiú az étteremből pedig még mindig magányosan ül bent.
Még mindig a telefonját nézi, valószínűleg ő is rájött már, hogy akire vár nem fog eljönni.
Én elmennék, ha rám várnál. De most utunk nem keresztezi egymás útját.
Így csak ezt a pár sort tudom neked írni a fiúnak az étteremből.
Szeretném leírni neked, hogy nem vagy egyedül. Valahol vár rád valaki. Talán én? Vagy más? Nem tudom, de egyszer boldog leszel. Tudom.
Vége
Author: Egyed-Husti Boglárka
Egyed-Husti Boglárka vagyok. Szeretem olvasni már kis gyerekként is és hamar kiderült, hogy az írás is elég közel áll hozzám. 16 éves korom óta írok először verseket, később pedig novellákat. A műveim számos antológiába, irodalmi pályázaton és internetes felületen is közelve lettek. Sok helyen Okleveles díjazásban részesültek műveim. Legnagyobb vágyom,hogy művemet az Álljunk meg egy novellára című plakáton is megjelenjen, minden évben pályázok.
