Föld elbírja
Teher vagyok Föld ölén,
A világ nagy tengeren,
Méhben, honnan jöttem én,
Síromban, hol elveszem.
De magatokhoz fogtok,
Szorosan, nem eresztve,
Éjjen sós könnyet ontok;
Mikor leszek szeretve?
Mint súlyos kolonc, magány
Tapossa tüdőm, szívem;
E kényes, fojtó talány.
Remélve hittem híven,
Hogy most végre rájövök,
Megfejtem mi a hibám.
Íly öregen megtörök,
Égető, fájó hiány…
Föld elbírja terhemet,
Egynyári létem röpke,
Ajkam halkan megremeg,
Egy szép ima megölne.
Szemem magam törlöm le,
Karom törzsem ölelve,
Emészt el hát örökre;
Mikor leszek szeretve?
Szabó Kira
Author: Szabó Kira
Szabó Kira vagyok, 2003-ban születtem. Jelenleg klasszikus zenei és művészetközvetítési felsőoktatási intézményekben tanulok. A zene mellett már kiskorom óta foglalkoztatnak a vallások-hitek, a történelem és az irodalom. Versírással általános iskola alsó tagozatában kezdtem foglalkozni, azóta főleg érzelmekkel, társadalmi vagy spirituális témákkal kapcsolatban alkotok. Ezek mellett történelmi fantasy regények írásába kezdtem.
Egy válasz
„Éjjen sós könnyet ontok;
Mikor leszek szeretve?”
Megkapó, megható, fájdalmas szép sorok. Bizony, minden ember szeretetre vágyik.
Szeretettel: Rita