Hazugság

Hazugság

Írta: Egyed-Husti Boglárka

 

Épp az osztályképek járnak körbe és mindenki mosolyogva, kacagva nézi azokat. Hogy néztem ki, mi ez a haj? És ez a ruha? Istenem, de más volt akkor a divat. Ilyen és ehhez hasonló mosolygó megjegyzésekkel mennek a képek. Mikor hozzám érnek.

Annyiszor láttam ezeket a képeket, nem akarom még jobban megnézni. Hiszen tudom mit ábrázol.

Gyorsan tovább is adom mire Miklós megjegyzi, hogy miért nem nézem meg a képet jobban?

„Mert egy hazugság”-válaszolom.

Miklós nem igazán érti.

„Mi hazugság? Hiszen ide jártál te is”.

„Igen valóban, de az egész kép egy nagy hazugság. Mit keresek én a kép közepén?”

„Bogi, nem egészen tudlak követni” -folytatja Miki-„hiszen téged mindenki szeretet, ezért kerültél te a kép közepére”.

„Valóban? Mindenki szeretet? Nevez már meg ki az a mindenki”?

Sorolja a neveket, de én csak nézek rá, hogy miről beszél.

„Miki, te vagy nem emlékszel semmire vagy álomvilágban élsz. Engem nem szeretet senki”.

Miki most láthatóan nem érti mire megy ki a dolog, de folytatom.

„Engem utált mindenki, mindig én voltam a vicc tárgya. A furcsa lány. Az Okoska”.

„Bogi, ez nem igaz, téged mindenki szeretett”.

„Valóban? De jó lehetet? Csak, hogy ez nem igaz, ez az egész egy hazugság”. Teljes nyugalommal mondom ezt és végre őszintének érzem az elmúlt időszakot magam körül.

„Ha valóban így lenne, ahogy, állítod akkor szerintem te élsz álom világban és nem én”-válaszolta Miki.

„Ezt pont te mondod” -folytattam.

Miki most már teljesen összezavarodott, érzem kezd dühös lenni. De Pandora szelencéje kinyílt és végre őszinte vagyok.

„Nem igazán tudlak követni”.

„Semmi baj Miki, majd segítek. Leköptél-ez gondolom megvan. Ha elmondásod szerint engem mindenki szeretet, akkor te pusztán szeretetből csak úgy leköptél”.

„De Bogi mi ezt megbeszéltük”.

„Megbeszéltük? Tényleg? És mégis mikor? Csak nem a szülinapodra gondolsz? Azt érted megbeszélés alatt?”

Miki most láthatólag zavarban van. Végre kezd kijönni az igazi énje. Az, amit rajtam kívül senki más nem ismer.

Aztán rám néz és ezt mondja:

„Sajnálom”.

„Én nem” -válaszoltam.

Egy életre elegem van a hazugságból.

Vége

Egyed-Husti Boglárka
Author: Egyed-Husti Boglárka

Egyed-Husti Boglárka vagyok. Szeretem olvasni már kis gyerekként is és hamar kiderült, hogy az írás is elég közel áll hozzám. 16 éves korom óta írok először verseket, később pedig novellákat. A műveim számos antológiába, irodalmi pályázaton és internetes felületen is közelve lettek. Sok helyen Okleveles díjazásban részesültek műveim. Legnagyobb vágyom,hogy művemet az Álljunk meg egy novellára című plakáton is megjelenjen, minden évben pályázok.

0
Megosztás
Megosztás

2 Responses

  1. Hú, Bogi, ez megint olyan, hogy akár el is tudnám hinni, hogy Veled történt meg. Annyira érzékletesen írsz. Fájdalmas kimondani az igazságot, de mégis ezt kell tenni.

    Szeretettel: Rita

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


A teáscsésze

A teáscsésze Kitöltötte a teát, a csészét – finom, leheletvékony porcelán volt – óvatosan az asztalra készített csészealjra helyezte, de nem nyúlt érte, szeme megpihent

Teljes bejegyzés »

Mondd, ki…

Szemedből, mondd, ki néz vajon? Gyermek az ingó tutajon, törékeny, szeretet-árva, simogató szóra vágyva?   Vagy ki hegyet hord hangtalan, derűs arcán csak árny suhan

Teljes bejegyzés »

Körforgás

Vihar szárnyán süvít a szél, minden apró zugba betér. Belebújik fűbe-fába, mesebeszédet hord háta. Amivel a szívem tele, az is mind útra kel vele. Messze

Teljes bejegyzés »

Gyökértől gyökérig

Kicsinyke magként hulltál a földre s mint puha zöld ír vett az körbe.   Míg szüntelen kerested új ruhád, nesztelen hasadt a szunnyadás,   felemelt,

Teljes bejegyzés »

Álmatlan

Az álmatlan éji csendben kint ült a hideg párkányon, csak egy röpke szemrebbenés, s ott termett a párnámon.   Lyukakat fúrt a lelkembe, s az

Teljes bejegyzés »

Táltosok ösvényén.

Táltosok ösvényén. Gomolygó füst, sejtelmes, örvénylő tölcsér, sötét felhőszerű, homályos köd. A föld az éggel összeér, sötétség, a levegő fagyos, lábakat gyökérbe köt. Ám megtöri

Teljes bejegyzés »