Kívánság fa

Kívánság fa.

Egyed-Husti Boglárka írása

 

Egyszer régen az táj közepén ált egy kívánság fa. Az emberek mindenfelől jöttek, hogy egy kívánságot kérjenek és a Fa teljesítette azt. Valaki szerelmet kért, valaki egészséget, megint más valaki jó hal fogást és így ment ez napestig. Reggel jöttek szépen sorba álltak és a Fa teljesítette a kívánságokat. Így ment ez nagyon sokáig.

Aztán egyre többen jöttek és azt szerették volna, ha nem csak egy kívánságot teljesíteni a Fa. Valaki hatalomra, pénzre, gazdaságra vágyott. Megint más valaki sok tevére, sok feleségre és örök életet szerette volna. A Fa igyekezett minden egy kívánságot teljesíteni, de érezte fárad és nem bírja sokáig.

A levelei hullottak, egyre gyérebb és gyérebb lett. De a Fa nem kívánta azt, hogy álljon meg a levél hullása hiszen tudta, hogy az emberek gonoszsága, kapzsisága mérgezi a lelkét.

Így ment ez megint sokáig. A Fa körül egyre többen és többen lettek és egyre vadabb és a Fa számára teljesíttethetetlen kérésekkel jöttek. Háborút akartak és pusztulást és vírusokat, betegséget a szomszéd tehenére és magára a szomszédra és így tovább napestig.

A Fa végül már sírt. Kérgei megérdesedtek, gyökerei kiszáradtak a pusztulás kerülgette őt. Nem bírom tovább-mondta a Természetnek. meg fogok halni és meg is akarok halni.

Amikor már érezte, hogy az utolsó napja közeleg egy gyerek érkezett a Fához. Ő nem kívánt semmit a Fától. Se gazdagságot-se súlytás-se ékszert-se háborút. Ő békét kért. Szeretett és megnyugvást. A Fa először azt hitte rosszul hall. Évek óta nem kért tőle senki se ilyet.

A gyerek megsimogatta a Fát és ettől a Fa ismét kivirult. A lombjai kizöldültek, a gyökerei megerősödtek és a Fa legnagyobb megdöbbenésére virágba borult.

A gyerek ugyanis nem volt más, mint Jézus.

Azóta is él a Kívánság Fa minden ember szívében, aki szeretetre vágyik.

Egyed-Husti Boglárka
Author: Egyed-Husti Boglárka

Egyed-Husti Boglárka vagyok. Szeretem olvasni már kis gyerekként is és hamar kiderült, hogy az írás is elég közel áll hozzám. 16 éves korom óta írok először verseket, később pedig novellákat. A műveim számos antológiába, irodalmi pályázaton és internetes felületen is közelve lettek. Sok helyen Okleveles díjazásban részesültek műveim. Legnagyobb vágyom,hogy művemet az Álljunk meg egy novellára című plakáton is megjelenjen, minden évben pályázok.

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Uncategorized
Bencze Margit

Rózsaszín muskátli

Nagyon szeretem a virágokat. A rajongásomat irántuk drága édesanyámnak köszönhetem, aki talán még nálam is jobban imádta őket. Hajdanán vidéki családi házunk virágoskertje a legszebb

Teljes bejegyzés »

A NŐ

Kislány, anya, hölgy vagy mama. Egy szóval a nagybetűs NŐ. Gyengéd lélek, kedves mosoly. A föld felett, hopp, libbenő. Nélkülük hát lenne élet? Vigaszt férfi

Teljes bejegyzés »
Versek
Ivántsy Gábor

hajnalban, hajnal előtt*…

  a vadász ül, hosszú, méla lesben**, szeme előtt távcső, abba néz nagyon: mert, mint múltkor, éjjel, ott lent, a kis patak medrében, megint ott

Teljes bejegyzés »

Rózsa Iván: Szirmok

Rózsa Iván: Szirmok (hat haiku) szirmok hullanak Sakura ünnep után – ilyen az élet rügyből lesz szirom, embrióból nagy lakli – csodás a világ! tavasz

Teljes bejegyzés »

Rózsa Iván: Bumeránghatás

Rózsa Iván: Bumeránghatás Az ausztrál bennszülötteknek kétféle bumerángjuk volt évezredek óta. A visszatérő bumerángot főként arra használták, hogy az adott területet feltérképezzék; és felriasszák, kicsalogassák

Teljes bejegyzés »

Rózsa Iván: Egyedül a Paradicsomban

Rózsa Iván. Egyedül a Paradicsomban Egyedül hánykolódni a Paradicsomban, Tenger hullámai közt kis csónakban, Nincsen rosszabb érzés a magánynál: Nem volt senki magányosabb József Attilánál.

Teljes bejegyzés »