Második emelet 5 ajtó

Második emelet 5 ajtó

Egyed-Husti Boglárka novellája

Kedd volt, emlékszem már napok óta le volt húzva az ablakokon a redőny. Mivel ezelőtt mindig fel volt húzva és előző héten még láttam a teraszon a ruhákat kint száradni. Először azt hittem csak elutaztak valahová. Igaz kicsit furcsának tartottam, hiszen nem volt szünet az iskolába és a két ikerlányuk még iskolás. De úgy voltam vele semmi közöm hozzá. Az ő dolguk, ha hiányoznak a gyerekek. Nekik kell leigazolni azt.

Aztán kopogtak. Egy magas rendőr állt az ajtóban és bemutatkozott. Nagy Tivadarnak hívták. Mondta el kell mennünk a lakásból pár órára, csak a legszükségesebb dolgokat vigyük magukkal. Nem értettem miért.

Aztán megláttam, hogy a lakásuk ajtaja el van kerítve és vért láttam. Sok vért. Megijedtem. Össze voltam zavarodva.  Láthatóan a házban a többi lakó is meg volt rémülve.

Szerencsére a barátnőm épp otthon voltak és át tudtunk menni hozzájuk.

A férjemre néztem miközben a barátnőm kávét és teát készített. Csendben fogtuk egymás kezét. Senki sem tudta akkor még mi történhetet a második emelet 5 ajtón belül.

Aztán megtudtuk.

Pár nap múlva már ott volt mindenhol. A tévében, az újságban, a facebookon.

Zsolt a családfő hazament és megölte a gyerekeket, majd a feleségét végül magával is végzett.

S jöttek a kérdések sorra, amik ilyen tragédia esetén szoktak jönni, de válasz nem volt. Csak üresség és némaság.

Anitának hívták a feleségét. Kedves nő volt, néha beszélgettünk. Senkit sem zavartak. Az ikerlányok neve Emma és Olívia volt. 13 évesek, kamaszok.

Zsolt a családfő, munka után edzés tartott egy iskolában. Ott se értették mi történhetett. Mindig csendes embernek ismerték.

Senki sem tudja, én sem tudhatom mi zajlott a felszín alatt, mit élhetek át, mi vezetett idáig, hogy a második emeleten 5. számú ajtóban élő családfő ezt tegye a saját családjával.

Vége

 

Egyed-Husti Boglárka
Author: Egyed-Husti Boglárka

Egyed-Husti Boglárka vagyok. Szeretem olvasni már kis gyerekként is és hamar kiderült, hogy az írás is elég közel áll hozzám. 16 éves korom óta írok először verseket, később pedig novellákat. A műveim számos antológiába, irodalmi pályázaton és internetes felületen is közelve lettek. Sok helyen Okleveles díjazásban részesültek műveim. Legnagyobb vágyom,hogy művemet az Álljunk meg egy novellára című plakáton is megjelenjen, minden évben pályázok.

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Versek
Veress Zita

Ismét ősz van

Anya, az ősz itt van ismét, a markomban melengetem. Anya, a szél a hangodat újra elhozta nekem. Anya, a lelkem tovább ment, de te mindig

Teljes bejegyzés »

Szabad és vad

Nyakunkban a kereszt, De a múlt nem ereszt: Elménkben indulat. Az ördög jól mulat. Hallgat a bűntudat. Ne fedd el arcodat: Őszinte hangot adj, Törj

Teljes bejegyzés »

Pár percnyi boldogság!

Pár percnyi boldogság. Csak pár percnyi boldogság. Te jöttél és én vártam rád. Jöttél és itt voltál, oh szinte lángoltál. Tűzedben égve a fénybe te

Teljes bejegyzés »
Uncategorized
Tóth Lászlóné Rita

Gyönyörök tava

Viselkedünk, ezt várjuk, és ezt várják el tőlünk, fájó szívünk álcázott mosollyal kell lepleznünk. Megmondanánk, hogy aljas volt a szomszéd, de minek, talán bennünket is

Teljes bejegyzés »
Uncategorized
Tóth Lászlóné Rita

Valami szép

Már nem fütyülnek utánam a srácok, már nem nekem szólnak a szerenádok. Elszálltak az évek, már nem remélek, hiszen annak is örülök, hogy élek. Olyan

Teljes bejegyzés »
Versek
Ivántsy Gábor

merítő (feleselős…)

inspiráció: Adorján L. Zoé: Derítő II. – Irodalmi Rádió   gondolatból szó sarjad, szavaimból tó fakad, kicsi sarjból fa, virág, tó-virágból vágy-világ, ­ körém…  

Teljes bejegyzés »