Második emelet 5 ajtó

Második emelet 5 ajtó

Egyed-Husti Boglárka novellája

Kedd volt, emlékszem már napok óta le volt húzva az ablakokon a redőny. Mivel ezelőtt mindig fel volt húzva és előző héten még láttam a teraszon a ruhákat kint száradni. Először azt hittem csak elutaztak valahová. Igaz kicsit furcsának tartottam, hiszen nem volt szünet az iskolába és a két ikerlányuk még iskolás. De úgy voltam vele semmi közöm hozzá. Az ő dolguk, ha hiányoznak a gyerekek. Nekik kell leigazolni azt.

Aztán kopogtak. Egy magas rendőr állt az ajtóban és bemutatkozott. Nagy Tivadarnak hívták. Mondta el kell mennünk a lakásból pár órára, csak a legszükségesebb dolgokat vigyük magukkal. Nem értettem miért.

Aztán megláttam, hogy a lakásuk ajtaja el van kerítve és vért láttam. Sok vért. Megijedtem. Össze voltam zavarodva.  Láthatóan a házban a többi lakó is meg volt rémülve.

Szerencsére a barátnőm épp otthon voltak és át tudtunk menni hozzájuk.

A férjemre néztem miközben a barátnőm kávét és teát készített. Csendben fogtuk egymás kezét. Senki sem tudta akkor még mi történhetet a második emelet 5 ajtón belül.

Aztán megtudtuk.

Pár nap múlva már ott volt mindenhol. A tévében, az újságban, a facebookon.

Zsolt a családfő hazament és megölte a gyerekeket, majd a feleségét végül magával is végzett.

S jöttek a kérdések sorra, amik ilyen tragédia esetén szoktak jönni, de válasz nem volt. Csak üresség és némaság.

Anitának hívták a feleségét. Kedves nő volt, néha beszélgettünk. Senkit sem zavartak. Az ikerlányok neve Emma és Olívia volt. 13 évesek, kamaszok.

Zsolt a családfő, munka után edzés tartott egy iskolában. Ott se értették mi történhetett. Mindig csendes embernek ismerték.

Senki sem tudja, én sem tudhatom mi zajlott a felszín alatt, mit élhetek át, mi vezetett idáig, hogy a második emeleten 5. számú ajtóban élő családfő ezt tegye a saját családjával.

Vége

 

Egyed-Husti Boglárka
Author: Egyed-Husti Boglárka

Egyed-Husti Boglárka vagyok. Szeretem olvasni már kis gyerekként is és hamar kiderült, hogy az írás is elég közel áll hozzám. 16 éves korom óta írok először verseket, később pedig novellákat. A műveim számos antológiába, irodalmi pályázaton és internetes felületen is közelve lettek. Sok helyen Okleveles díjazásban részesültek műveim. Legnagyobb vágyom,hogy művemet az Álljunk meg egy novellára című plakáton is megjelenjen, minden évben pályázok.

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Kihűlt kályha    Romos házban  potyogó vakolat.  Megrendülve  nézem a falakat.    Valaha élet lüktetett a kályhán,  jövőről szőtt álom énekelt a lángján.    Most

Teljes bejegyzés »

Csak, mint a víz   Egyszerű szavakkal szeretném mondani , ha valami fáj bent,  vízként feloldani .   Búvó patak útján előre, előre, át a

Teljes bejegyzés »

Ébredés   Halvány zöld ereken átsüt a napsugár , tavaszba borulva minden a szépre vár.   Friss illat . Újra él gyenge, ringó levél, halott

Teljes bejegyzés »

Smaragdfa   Halvány lila rebbenő szirmaid együtt mozdulnak emlékeimmel. Mintha egy régi kert rég kivágott fáját simítanám félve kezemmel. Mindegyik fa az az egy már,

Teljes bejegyzés »

A pad

Alábbi írásom az Irodalmi Rádió Ágra hulló arany című tavaszi antológiájában jelent meg.   A közparkban, a kerek díszágyás és a platánsorral szegélyzett sétány között

Teljes bejegyzés »

Anyák napjára

-Szia Anyuu! – hallatszott az utcáról egy vékonyka hang, majd a gazdája szöszke buksija is felbukkant, azt egy narancssárga hátizsák követte, ami nagy lendülettel repült

Teljes bejegyzés »