Megszólít az éjszaka
Írta: Egyed-Husti Boglárka
A fekete égbolt alatt állok, a csillagok Körülöttem vannak. Érzem, hogy hív az éjjel. Minden este kimegyek. A Hold erősebben, hol gyengédebben szólít.
El kell mennem oda. Tudom. Megmondták.
A házak ablakából pár lámpa pislákol, talán ők sem tudnak aludni, máshol tv fényeit láttom, épp meccs mehetett és azon aludt el valaki.
A Hold áttetsző fényekben játszik olyan, mint a sarki fény. Hol kék-világos kék-ezüst sárga-sosem egyszínű. Most köd fekete.
Hatalmas szinte, látom rajta a krátereket. Egyik nagyobb, mint a másik.
Lebegek felé, ez maga a súlytalanság érzése gondoltam magamba. Láttom, ahogy elhagyom a kis házat, a gyepet, a házak tetejét, a kéményt majd megyek fel a fekete éj felé.
A köd teljesen beborít, mégsem félek, pedig olyan áttetsző az egész.
Aztán láttom a többi bolygót is ott vannak fent az égbolton, mintha csak valaki oda rajzolta volna őket.
Békés, csendes minden, talán én is alszom. Álmodom ezt az egészet.
Megszólított az éjszaka és minden este felkelek.
Vége
Author: Egyed-Husti Boglárka
Egyed-Husti Boglárka vagyok. Szeretem olvasni már kis gyerekként is és hamar kiderült, hogy az írás is elég közel áll hozzám. 16 éves korom óta írok először verseket, később pedig novellákat. A műveim számos antológiába, irodalmi pályázaton és internetes felületen is közelve lettek. Sok helyen Okleveles díjazásban részesültek műveim. Legnagyobb vágyom,hogy művemet az Álljunk meg egy novellára című plakáton is megjelenjen, minden évben pályázok.
