Mesél az erdő.
Írta: Egyed-Husti Boglárka
Léptek és neszek apró zaján kívül a patak csobogását hallotta. A természet, mint egy nagy kéz megsimogatta és megölelte. Éva évek óta járt ide azt mondta erdő fürdőzni. Ez volt az ő feltöltődése. Ki járt, napfürdőt vett, imádkozott az erdőhöz az pedig meghallgatta. A helyiek szerint értette a fák és az állatok titkos beszédét. Tudta melyik fa beteg, illetve azt is melyik bogyós gyümölcs ehető. Az erdő szélén élt, remeteként egyedül. Bár sose volt egyedül elmondása szerint. Állatokat ápolt és gondozta az erdőt. Vele együtt lélegzett és élt az erdő és mesélt neki.
Az erdő mesélt a szél hangján.
Apró léptekkel haladtak fel az ösvényen mire észrevették, hogy eltévedtek. Ketten voltak, alig volt már élelmük így éjszakára jobb híján behúzódtak az erdő mélyére. A lány félt, a fiú is, de próbálta erősnek mutatni magát és nyugtatni a lányt, hogy ki fognak innen jutni, bár még ő maga sem tudta hogyan. Csak egy kirándulásnak indult. Fel akart menni a csúcsra, meg akarta nézni a kilátást. A lány régi barátjaként vele tartott. Most pedig itt vannak az erdő közepén éhesen és fáradtan eltévedve. Az erdő, mint szerető ősanya próbálta őket védelmezni és enni és inni adni, de ő is tudta a természet törvényei felett még neki sincs hatalma. Így bármennyire is igyekezett Évát kellett hívnia, hogy segítsen. Éva azonnal szólt a lenti lakóknak. Ők nem hittek neki, de Éva nem hagyta magát. Végül a helyi vezető elment Évával, hogy megnézze valóban eltévedt valaki az erdőben.
A két fiatal eközben félve próbáltak kijutni, de a fák lombja egyre sűrűbbek voltak és a kiút helyett a pánik vette át a helyét. Összpontosítani nem tudtak, félelem nagy úr. A lány sírt, most már a fiú is. Azt hitték itt az erdőben fognak meghalni. Eljött ismét az éj és az erdő próbálta őket védelmezni. Farkasok is laktak az erdőben, de szerencsére Éva és a helyi vezető még időben járjuk talált.
Pokrócókkal, takarókkal betakarták őket. Mint a kis ázott fiókákkal szokta tenni az anya madár. A helyiek elismerték, hogy Éva tud beszélni az erdővel.
Másnap Éva felment a hegy tetejére és a szél hangján ismét megszólalt az erdő. Kérte, hogy ne bántsák többé a fákat fejszével és vigyázzanak rá. Azóta senki sem bántotta a fákat és az erdő még évekig mesélt.
Vége
Author: Egyed-Husti Boglárka
Egyed-Husti Boglárka vagyok. Szeretem olvasni már kis gyerekként is és hamar kiderült, hogy az írás is elég közel áll hozzám. 16 éves korom óta írok először verseket, később pedig novellákat. A műveim számos antológiába, irodalmi pályázaton és internetes felületen is közelve lettek. Sok helyen Okleveles díjazásban részesültek műveim. Legnagyobb vágyom,hogy művemet az Álljunk meg egy novellára című plakáton is megjelenjen, minden évben pályázok.
